Offline találkoztunk szombaton a Félszigeten. A beszélgetés valóban tabumentesre sikerült, a hallgatóság részéről minden kérdés elhangzott, Czika Tihamér moderálása nem késleltette azokat. 
Hogyan kommunikál a blogján az ember ha politikus, jelent-e vagy sem ez öncenzúrát, eltervezem-e előre vagy sem bejegyzéseimet, megbeszélem-e témáimat az RMDSZ vezetőivel, zavarnak-e a kritikák, van-e kedvenc hozzászólóm stb.
A beszélgetés a blogra emlékeztet: a 40-50 résztvevő nagytöbbsége rendszeresen olvassa a blogot, de csak egy páran tettek fel kérdéseket a Félszigeten is. Ez az arány a blog esetében még kisebb.

Én jól éreztem magam ezen a beszélgetésen, és azt hiszem azok is, akik ott voltak szombat délután a MIÉRT sátorban. De kíváncsi vagyok, hogy a résztvevők hogyan értékelik az együttlétünket – és ahogy megegyeztünk, várom a blogra is a visszajelzéseket. Azt hiszem, első ilyen jellegű találkozásnak jól sikerült, és a későbbiekben is szívesen rendeznék hasonló találkozókat akár Kolozsváron, akár máshol.

Már régóta tervezek egy ilyesmit, és úgy tűnik ez a legjobb alkalom: arra gondoltam, hogy találkozzunk. Mármint mi, akik írjuk és olvassuk ezt a blogot. Találkozzunk személyesen is. Azt hiszem nagyon érdekes és egyedi találkozás lenne: megismerhetnénk az arcokat is a bytok mögött. Úgy terveztem, hogy a hétvégén átmegyek a Félszigetre, és itt összehozhatnánk a dolgot – lazán, rövidnadrágosan egy hideg ital mellett. Meghívok tehát minden érdeklődőt egy közvetlen, tabumentes beszélgetésre, a blogról, politikáról, kommunikációról, múltról, jelenről és jövőről, és minden másról ami éppen eszünkbe jut.

Szeretettel várok mindenkit szombaton, Marosvásárhelyen, a Félsziget Fesztiválon, az internetes sátor melletti MIÉRT sátorba, 16 órától.

Ma letelt a 45 nap.

A felfüggesztés ideje alatt az ügyben semmilyen előrelépés nem történt, még a három héttel ezelőtt beadott fellebbezésemet sem méltatták válaszra az ügyészek.

Számomra nagyon nagy dilemma volt, hogy lemondjak vagy sem. Lehetett tudni, hogy nem lesz előrelépés, mégis úgy döntöttem, hogy nem lépek vissza ez időszak alatt. A lemondás egy elvi kérdés volt számomra végig, már az ügy elindulása óta. Most is azt tartom helyesnek, hogy ha igaztalanul vádolnak, nem szabad meghátrálni – hiszen pont ez a céljuk.

A 29 hónap és 2 hét alatt, azaz a minisztériumban töltött idő alatt elkezdett projektjeinket a minisztériumban dolgozó kollegáim folytatják. Fontosnak tartom elmondani, hogy rendkívül jó csapattal dolgoztam, és ezúton is köszönöm munkájukat.
Ma Markó Béla bejelentette, hogy az informatikai és távközlési tárcát Winkler Gyula veszi át. Ismerem Gyuszit, úgy gondolom, jó szakember, nagy tapasztalata van a kormányzati munkában, beszélgettünk az eddigi munkánkról és folytatni fogja, azokat a programokat, amelyeket elkezdtünk.

• Az EP választások tétje nagy: lesz-e vagy sem képviseletünk az európai döntéshozatalban. A közvéleménykutatások is ,azt mutatják, hogy az erdélyi magyarok fontosnak tartják ezt a képviseletet. Ez nemzeti érdek.
• A politikum célja csak egy lehet: mindent megtenni azért, hogy legalább 2, esetleg 3 EP képviselője legyen az Európai Parlamentben a romániai magyaroknak. Ennek érdekében félre kell tenni az egyéni ambíciókat és egy olyan megoldást találni, amely kifejezi a választóink közakaratát, és olyan mozgósító erővel bír, amely nagy részvételt eredményez majd a választások napján.
• Sokat beszélnek az elmúlt hetekben a kiegyezésről, arról, hogy közös lista szülessék. Az RMDSZ több rendben is kifejezte tárgyalási szándékát, sőt ajánlatot is tett. Válasz eddig még nem érkezett. Sokak számára úgy tűnhet, nincs más megoldás.
• És van megoldás: a demokrácia alapvető elveit és szabályait kell csupán követni. Romániai „összmagyar” közös listát kell állítani. És ennek a leghatékonyabb és leginkább elvszerű eszköze az előválasztások rendszere. Közösen megállapított kritériumrendszeren alapuló előválasztásokat kellene szervezni, amely segítségével az emberek is véleményt mondhatnának arról, hogy ki az a három személy, aki elsőként szerepeljen az RMDSZ EP-választási listáján. Természetesen személyre szóló választást.
• Úgy gondolom, hogy ez az eljárás megoldást jelenthet a mostani helyzetben. Egy szakszerűen megszervezett előválasztás garanciája lehet egy korrekt összefogásnak, amely során nem csak a személyek, de a különböző programok, elképzelések is ütközhetnek, és így lemérhető magyar közösségünknek a jövőre irányuló elvárásai, céljai, prioritásai.
• A magam személyét illetően is ezt a megoldást tartom elfogadhatónak. Továbbra is fenntartom, hogy az engem érintő vádak politikai indíttatásúak és azt is tudom, hogy ártatlan vagyok. Ezt be is fogom bizonyítani. Viszont azt nem tudhatom, hogy az emberek hogyan vélekednek ügyemet illetően. És amint azt már itt is írtam, messze áll tőlem a gondolat, hogy ezzel a dologgal egy kockázati tényezőt vigyek be az erdélyi magyarok EP képviseletét eldöntő kérdésbe.
• A napokban több híresztelés is napvilágot látott a jelöltségem visszavonásával kapcsolatosan. Számomra ez a jelöltség akkor fontos, ha ezzel segíthetem az erdélyi érdeket. Ha ezzel hozzá tudok járulni egy jú választási eredményhez. Azt tudom, hogy ott jó munkát, hatékony európai képviseletet tudnék végezni.
• Ez számomra kihívás és nem öncélú karrier jelöltség.

hogy felfüggesztett miniszteri tisztségemből az államelnök. Gondolom mindenki számára világos, hogy nem azért tette ezt, mert a legkisebb esélye is lenne annak, hogy a törvény által ,megszabott 45 napon belül megoldódna az ő rendelésére elindított „ügy”.
Közben azért történt egy pár dolog, megpróbálom röviden összefoglalni.
Az ügyészségen 4 alkalommal jártam. A gyanúsítások átvétele után kéréssel fordultam az ügyészekhez, hogy ismertessék azokat a tetteket, melyek elkövetésével vádolnak, hiszen az átvett dokumentumból semmi ilyesmi nem derül ki. Amennyiben nem, hát akkor tanulmányozhassam a un nyomozati anyagot. Ez utóbbi részét teljesítették kérésemnek, így 4 alkalommal volt lehetőségem a sok kötetből álló csomót olvasgatni. Az már csak ilyen finom hangulati kérdés, hogy azért nem fejezhettem be egy héttel korábban az olvasást, mert mintegy 15 kötet nem volt ott az ügyészségen! Maguk az ügyészek is minden alkalommal más és más számokat emlegettek fel a kötetek számára vonatkozóan. A teljes anyag kis része az, amely úgymond hozzám kapcsolható az ügyészek szerint.
Az első 12 kötet telefon lehallgatásokat tartalmaz. Velem kapcsolatosan felemlegetett beszélgetések mintegy 95%-a más emberek beszélgetése, amelyekben utalnak arra, hogy találkoztak vagy találkozni fognak velem. Ezekkel az ügyészek az általam a kereken 4 főből álló nemzetközi bűnszövetkezetnek (sic) nyújtott morális támogatást próbálják alátámasztani. A többi beszélgetésben magamat is viszontolvasom (hiszen ezek leiratok), amint a tanácsosommal teljesen hivatalos jellegű, szakmailag korrekt beszélgetéseket folytatok. Az ügycsomó többi úgymond rám vonatkozó kötetei meg nem másból állnak, mint a minisztériumi levelezések és anyagok fénymásolatából!
Egy-két példa az ügyészek képtelen állításaira és gondolatmenetére:
- azt állítják, hogy a szintén megvádolt tanácsosomat csak azért alkalmaztam volna, mert a bolgár tanácsadó javasolta. Ennek alátámasztására három „bizonyítékot” sorolnak fel. Az első a bolgárnak egy éjszakai beszélgetése, ahol többek között azt mondjam hogy ő ajánlotta volna nekem Radut. A második A tanácsosomnak az önéletrajza! A harmadik a volt államtitkár tanúvallomása, amelyben elmondja, hogy úgy ismerte meg Radut, hogy én bemutattam a minisztériumban mint az én tanácsosomat! Magyarul semmiféle alátámasztása nincs a képtelen állításuknak.
- továbbra is felemlegetik a nem létező titkosszolgálati jelentést, amelyről már írtam és amit szintén más emberek telefonbeszélgetéseiből vonnak le következtetésként
- ismételten emlegetik a telefonlehallgatások ellenőrzését, amelyről éppen olyan jól tudják mint én, hogy nem állt módomban és meg sem próbáltam ilyet tenni.

És közben nagyon ideges lesz az ügyész, ha jogaimmal élve panaszt nyújtok be a bűnvádi eljárás elindítása ellen! A tegnap Horváth András kérdezte tőlem a román blogomon, hogy miért nem jelentem fel az elnököt és az utasításait teljesítő ügyészeket. Ott is válaszoltam neki, hogy mindenki ellen eljárást fogok kezdeményezni, hogy többet ilyen mondvacsinált ügyeket ne lehessen fabrikálni!
Közben olvasom, hogy az elnök bepereli az egészségügyi minisztert mert az hazugnak és elmebetegnek nevezte őt. Arra nem gondolt a kedves elnök, hogy a fenti logika mentén majd neki kell bizonyítani, hogy nem elmebeteg?

Kedd délután Marosvásárhelyen hetvenkilenc éves korában váratlanul elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő, politikus, az RMDSZ alapító elnöke.
1969—1990 között a Kriterion Könyvkiadó igazgatója volt, irányítása alatt a kiadó jelentős szellemi műhelyeket alakított ki nemcsak a romániai magyarság, de a németek, az ukránok, a szerbek, a zsidók, a szlovákok, továbbá a törökök és a tatárok számára is.
1989 decemberében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyik alapítója, majd a szövetség első elnökeként dolgozik, 1992-ig az RMDSZ parlamenti képviselője, ezt követően visszavonul a közéleti tevékenységtől. Viszont mindig hallatja hangját, ha úgy érzi, hogy veszélyben a magyarság érdekvédelme.
Én magam személyesen alig egy pár alkalommal találkoztam vele, de azok a beszélgetések meghatározóak voltak, sok esetben puszta jelenléte erőt tudott adni. Így történt ez az RMDSZ utóbbi Kongresszusán is, akkor elmondott beszéde minden jelen lévő számára felemelő élményt nyújtott.
Példaértékűnek tartom intézményteremtő munkáját, párbeszédkészségét és könyörtelen szembenézését a múlttal és a hibákkal.
Nyugodjon békében!

Egy jogállam alapja az ártatlanság vélelme. Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Amióta elindult az ellenem és az RMDSZ ellen irányuló lejárató hadjárat, sok téves értelmezés és információ jelent meg. Legutóbb felfüggesztésem kapcsán. Sokan nem is értik, miért beszélek arról, hogy hatalmi visszaélések áldozata vagyok, éppen ezért az Önök rendelkezésére bocsátok egy összefoglaló anyagot, amelyben pontosan nyomon követhető, hogyan alakult ez az ügy. A háttéranyagból világosan kiderül, hogy minden új lépés, amely engem érintett, köthető valamilyen belpolitikai eseményhez. Ennek az anyagnak az elkészítését azért is fontosnak tartom, mert a román sajtóban hamarabb megjelentek információk a nyomozati anyagból, minthogy én, mint érintett, láthattam volna. Tehát készakarva szivárogtattak ki az ügyészségről információkat. A sajtó által újra és újra átvett információk egyre torzabb formában jelentek meg, amelyek ellen végül már tiltakozni sem lehetett.

Nagy Zsolt

A jogi procedúra
A miniszterek elleni eljárás elkezdési módját az 115/1999-es törvény szabályozza. A Legfelsőbb Ügyészség kérése alapján az államfő által létrehozott speciális bizottság javaslatot tesz az elnöknek az eljárás megkezdésére vagy a megkeresés leírására.
Az ügyészség 2006. december 5-én fordult az államelnökhöz. A felsorolt vádak: hazaárulás, kémkedés, a nemzetbiztonság veszélyeztetése, csatlakozás szervezett bűnözői csoporthoz. Az én esetemben a bizottság (három hónapnyi hezitálás után) nem javasolta az eljárás megkezdését, ugyanis megállapítja, hogy nincsenek sem indítékok, sem bizonyítékok arra, hogy elkövettem volna a felrótt bűncselekményeket. Ettől függetlenül az államfő zöld utat adott a kivizsgálásomnak.
Mire elkezdődött az eljárás, a vádak jórészét már ejtették és „csak” szervezett bűnözői csoport morális támogatásáról beszélnek, anélkül hogy bármilyen konkrét tettre, cselekedetre hivatkoznának!
A felfüggesztést szintén a 115-ös számú törvény szabályozza. Az elnöknek lehetősége van felfüggeszteni a kormány tagját az eljárás kérésének pillanatától, azaz esetemben december 5-e óta. Lehetőség és nem kötelező! Miniszterként nem rendelkezem mentelmi joggal, az államelnöki bizottság véleményezése az egyedüli előzetes lépcsőfok az eljárás során. A felfüggesztés ténye csak bíróság elé küldés esetében válik kötelezővé.

Az „ügy” naptára
- November 22-én lát napvilágot a „kémügy”, amelyben 8 személyt vádolnak meg, közülük egy az én személyes tanácsadóm. A sajtón keresztül sejtetik, hogy nekem és Codrut Seres miniszternek is köze lenne az ügyhöz.
- November vége: a Konzervatív Párt kilép a kormányból, az RMDSZ marad.
- December 5-én az ügyészség kéri az eljárás engedélyezését az államelnöktől.
- Március 12-én a Kormány elhalasztja az Európa Parlamenti választásokat, az elnök ellenkezése ellenére.
- Március 12-én este Traian Băsescu telefonon értesíti Markó Bélát, hogy zöld utat ad az eljárásnak.
- Március 13-án személyesen találkozom az államelnökkel, elmondja, hogy ez az ügy hülyeség, alaptalan stb. és elmondja, hogy hivatalosan hétfőn jelenti be döntését, amint az be is következik március 19-én.
- Május 4-én, a referendum kampányának közepén jelenti be az ügyészség, hogy elindította ellenem az eljárást.
- Május 7-ére beidéznek, még zajlik a kampány, olyan dátumot választanak, amikor tudják, hogy hivatalos magyarországi látogatáson vagyok.
- Június 8-án a Cotroceni-i egyeztetésen az államelnök tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től, hogy lépjen ki a kormányból, mert ez szerintük megoldaná a helyzetet.
- Az RMDSZ nyilvánosan elutasítja a Demokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazását.
- Június 11-én 12:45-kor az államelnök aláírja a felfüggesztési rendeletet.

Tudom, hogy sokan arra várnak, hogy visszalépjek, lemondjak. Latolgattam ennek is a hozadékát, de úgy érzem, ha ezt megtenném, elismerném, hogy bűnös lennék. Ártatlanul vádolnak képtelen vádakkal, amelyeket többször megcáfoltam. Írtam erről a blogban is, nem ismétlem magam minduntalan, hiszen nincs új elem a dossziéban.
A szaktárca, amelyet vezetek a román gazdaság egyik húzóágazatának minisztériuma, és a mandátumom ideje alatt jött be Romániába az Ericsson, a Microsoft, az Advanced Micro Devices, az Amazon, a SAP, az Intel Capital, az Oracle, a HP, a Siemens és a Nokia. A Távközlési és Informatikai Minisztériumban jelenleg fiatal szakembergárdát sikerült összehozni, akik dolgozni akarnak. Közösen elkezdtünk több projektet, ezért sem hagyhatom őket cserben.
Sokan kérdezik, hogy miért nem válaszolok támadással a támadásra. Mert nem tartom helyesnek. Igaz, hogy a médiába rendszeresen kiszivárogtatták az ügyemmel kapcsolatos információkat, de en nem süllyedhetek erre a szintre. Arról se feledkezzünk meg, hogy ezek az eszközök nem állnak az én rendelkezésemre. Mint ahogy az ügyészség sem és a titkosszolgálatok sem. Csaba írta, hogy az emberek tényeket és adatokat akarnak, mert elegük van a politikából. Én sajnos pont azt látom, hogy mindenről szó van a sajtóban, csak tényekről nem. Az emberek a hangzatos címekre kapják fel a fejüket, az eredmények a megvalósítások elkerülik figyelmüket, ha egyáltalán azok bekerülnek a médiába.

Sok vita volt a referendumot követően az RMDSZ kommunikációjáról. Több következtetést kell levonni a szavazás eredményeiről. Újra kell gondolni sok mindent ahhoz, hogy az EP választást sikerrel vigyük végig. Tavaly nyáron, amikor a reform kérdését felvetettük többen is az RMDSZ-en belül, pont ezeket a problémákat akartuk kikerülni. Az elmúlt 17 évben a romániai magyar társadalom sokat változott és az RMDSZ ezt nem vette figyelembe. Ma másak az emberek igényei, az összetartozás érzése másképpen nyilvánul meg, mint a kilencvenes évek gyertyás tüntetései. Akkor annak helye volt, súlya volt. Ma már nehezen mozgósíthatóak az emberek. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy az RMDSZ alulról szerveződő szervezet és újra meg kell találnia a magyar közösséggel a közös hangot. Nem hiszem, hogy nem lehetséges, hiszen ugyanazok a céljaink, csak a hogyanját kell megtalálni. Sokat veszíthetünk, ha egymás között marakodunk. Többen is megfogalmazták ezzel kapcsolatos kételyeiket, kíváncsi lennék, ki hogyan látja, mi a módja annak, hogy megtaláljuk ismét a közös hangot.

Ma délben megjelentem a főügyészség szervezettbűnözés-ellenes ügyosztályán aláírni egy jegyzőkönyvet, hogy tudomásul vettem, mivel vádolnak. Megdöbbenve néztem, hogy ugyanazokat az ál-bizonyítékokat és vádakat veszik elő újra és újra, amelyet már többször is megcáfoltam. Menetközben azonban lemaradt a hazaárulás, most már csak “a nemzetközi bűnszövetkezésekkel társultam”. Persze ez is épp olyan képtelenség, mint a hazaárulás, fikció az egész, és ezt tudják maguk az ügyészek is. De játszák tovább szerepüket, mert a Rendező így kéri. Ebből a történetből akár izgalmas film is születhetne, de sajnos valóság és nekem jutott az űzött vad szerepe…
Fél éve robbantották ki ezt az „ügyet”, az ügyészek állítása szerint tavaly júniusban kapták az adatokat a titkosszolgálattól. Az Szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) ennyi idő alatt nem lettek voltak képesek utána nézni, hogy hülyeségeket vetnek papírra?
Nem értem: az elnöki bizottság (melynek tagjai éppúgy ügyészek) megállapította, hogy indíték sincsen, nemhogy bizonyíték, akkor ezt most, mint ha mi sem történt volna, újra veszik, felülbírálják a DIICOT emberei? De mi alapján, ha semmi pluszt nem tudtak felmutatni, amely a kivizsgálás ideje alatt derült volna ki?! Gyakorlatilag december óta egyetlen egy új elem sem került a dossziéba.
Szeretnék hinni az igazságszolgáltatás pártatlanságában, az állam intézményeiben. De már nem tudok.
Eszembe jut egy négyszemközti találkozó Traian Băsescu államfővel, ahol elismeri, hogy az ellenem felhozott vádak képtelen konstrukciók. Pont mint az én flottaügyemben, teszi hozzá. Azt is elmondja, hogy peches vagy, hogy pont ehhez az őrült ügyészhez kerültél. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy arról az ügyészről van szó, aki a terrorizmussal vádolt Hayssam szökését lehetővé tette és akit ezért szankcionáltak is!
Akkor milyen igazságszolgáltatás is folyik Romániában?

Az INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM Világnapját (korábban a Távközlés Világnapjának hívták) 1968 óta tartják annak emlékére, hogy 1865. május 17-én Párizsban aláírták húsz ország képviselői a Nemzetközi Távíró Egyesületet (International Telegraph Union- ITU) megalapító okmányt. A szervezet fő célja a távközlés fejlődésének elősegítése, a (távíró)hálózatok együttműködési képességének biztosítása volt. Ez azért volt fontos, mert ennek köszönhetően vált a különböző országok között a kommunikáció zavartalanná. 1932 óta az ITU rövidítés a Nemzetközi Távközlési Uniót (International Telecommunication Union), mai nevén Nemzetközi Távközlési Egyesületet jelöli. Az Egyesület 1947-tõl az ENSZ szakosított szervezete, s jelenleg közel 200 tagországa van, köztük Románia. Ma is a telekommunikáció és egyre inkább az infokommunikáció egységesítési problémáinak megoldását igyekszik elősegíteni.
Május 18-a az INTERNET VILÁGNAPJA, ennek nincsenek olyan hagyományai, mint az előbbinek, az ENSZ még nem is ismerte el hivatalosan, de a folyamatosan növekedő világháló mindenki számára egyre fontosabbá válik. Az Internet Világnapja szervesen összetartozik az Információs Társadalom világnapjával, nem véletlen, hogy egymást követő napokon van a két jeles nap.
Az ITU minden évben egy kiemelkedő témát állít a Világnap fókuszába, az idei üzenet a fiataloknak szól. Ezzel én magam is egyetértek, sőt azt gondolom: a fiataloknak jut a főszerep az információs társadalom kiépítésében, hiszen ők a legnyitottabbak az új technológiák iránt és ők azok, akik innovatív fejlesztéseket igényelnek. Csak velük lehet csökkenteni a digitális szakadékot. Egyre inkább elfogadottá válik az a felismerés, hogy az információs társadalom „motorja” a technológia, irányítója azonban az ember.
Sokan talán nem tudják, bár egyre többet használjuk az információs társadalom kifejezést, hogy tulajdonképpen mit is jelent. Az információs társadalom szószerkezet, ahogyan ma használjuk, az 1960-as évek elején a japán társadalomtudományban bukkant fel először. Egészen a hetvenes évek végéig alternatívan használták a posztindusztriális állapotra. Már akkor széles körben elterjedt kategória volt, amikor még nem beszélhettünk információtechológiai forradalomról. Ugyanakkor, az információs társadalom nem szűkíthető az információtechnológiára, információs folyamatokra, információfogyasztásra. Európában a távközlési liberalizáció kapcsán merült fel, jóideig a hírközlés, majd az internetboom-ot követően a számítástechnika és az IT-szakma, s ezeknek is az üzleti-technológiai vonatkozásai kerültek az előtérbe. Ma az EU-ban az információs társadalom kifejezés (IST information society technologies) ágazati jellegű leszűkítés, s eközben az oktatás, a tudomány, a kultúra vagy a média kérdései teljesen független tervezési szigetekké váltak. Így vált mellette népszerűvé a tudás-alapú (először a gazdaság, majd a társadalom előtt) jelző.
Romániában a Világbank támogatásával indítottuk el a Tudásalapú Gazdaság elnevezésű projektet, amely az eddigi legnagyobb méretű vidéki informatizálási projekt. Számokban mérve a Tudásalapú Gazdaság programnak köszönhetően 472 általános iskolát, 260 polgármesteri hivatalt, 260 közkönyvtárat informatizálunk, a szolgáltatásokhoz 1.740.000 lakos férhet hozzá, ami a vidéken élők 17.7% -át jelenti.
3-4 éven belül az összes iskolában lesz internetkapcsolat, az iskolák informatizálását kiemelt fontosságúnak tartjuk a szaktárcán belül. Meg kell teremteni a lehetőséget mindenkinek, hogy hozzáférjen a modern kommunikációs eszközökhöz. Az információs társadalom fejlettsége nagymértékben meghatározza az adott ország versenyképességét. De azt is tudnunk kell, hogy az információs társadalom valódi dimenziói nem a távközlés és nem is a számítástechnika körül keresendők, hanem az oktatás, a tudomány, az innováció, a gazdaság, a kultúra felől járhatók be.