BUCUREŞTI, 16 iul (MEDIAFAX) – Procurorii anticorupţie au decis neînceperea urmăririi penale faţă de foştii miniştrii Zsolt Nagy şi Codruţ Şereş, foştii consilieri ministeriale Dorinel Mucea şi Radu Donciu, dar şi faţă de consultantul bulgar Stamen Stanchev, au declarat, pentru MEDIAFAX, surse judiciare.
Procurorii Direcţiei Naţionale Anticorupţie au dispus neînceperea urmăririi penale pentru luare de mită şi primire de foloase necuvenite în cazul miniştrilor Comunicaţiilor şi Economiei, Zsolt Nagy şi Codruţ Şereş, a lui Dorinel Mucea, adjunctul şefului Oficiului Participaţiilor Statului şi Privatizării în Industrie din MEC şi faţă de Radu Donciu, fost consilier la Ministerul Comunicaţiilor.
Totodată, DNA a dispus neînceperea urmăririi penale faţă de consultantul internaţional Stamen Stanchev pentru dare de mită.
În cazurile celor cinci, procurorii au decis că faptele nu există, aplicându-se articolul 10, litera a, din Codul de procedură penală.
Săptămâna trecută, în 9 iulie, procurorii anticorupţie l-au audiat pe Dorinel Mucea, adjunctul şefului Oficiului Participaţiilor Statului şi Privatizării în Industrie din cadrul Ministerului Economiei şi Comerţulului, în dosar privind eventuale sume orimte de foştii miniştrii Zsolt Nagy şi Codruţ Şereş.
În luna martie anul acesta, consultantul bulgar Stamen Stanchev – acuzat de trădare în legătură cu privatizarea unor firme importante româneşti – a fost audiat de procurorii anticorupţie, precum şi Radu Donciu, fost consilier la Ministerul Comunicaţiilor în perioada mandatului lui Zsolt Nagy, a dat detalii în acest caz.
Reprezentantul lui Stamen Stanchev, avocatul Alexandru Chiciu, preciza că este un dosar disjuns (separat) de cel al privartizărilor, care se referă la eventuale fapte de corupţie. Mai exact, sunt verificate aspecte referitoare la posibile sume ce ar fi fost plătite foştilor miniştrilor Comunicaţiilor şi Economiei, Zsolt Nagy şi Codruţ Şereş în cadrul derulării procedurilor de privatizare.
La sfârşitul anului 2006, procurorii Direcţiei de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism
(DIICOT) au dispus începerea urmăririi penale faţă de Stamen Stancev – consultant internaţional, Mihai Dorinel Mucea – adjunctul şefului Oficiului Participaţiilor Statului şi Privatizării în Industrie (OPSPI) din cadrul Ministerului Economiei şi Comerţului şi Mihai Radu Donciu – consilier al Ministrului Comunicaţiilor şi Tehnologiei Informaţiei, cu responsabilităţi pe linia privatizării agenţilor economici în subordinea ministrului.
Şereş a fost interceptat de SRI în 2005, monitorizările relevând raporturile directe dintre acesta şi Stamen Stanchev, precum şi aranjamentele privind privatizările Electrica Muntenia, Hidroelectrica, Romaero, Avioane Craiova, Romtelecom, Poşta Română.
În 21 decembrie 2006, Parchetul Înaltei Curţi de Casaţie şi Justiţie anunţa că fostul ministru era învinuit de sprijinirea unui grup infracţional organizat cu caracter transnaţional şi de trădare prin transmitere de secrete.
În acest caz, procurorii Parchetului instanţei supreme au dispus, în 3 aprilie 2007, începerea urmăririi penale faţă de Codruţ Sereş şi faţă de alte opt persoane. Fostul ministru este acuzat de favorizarea infractorului şi sprijinire a unei activităţi infracţionale.
Codruţ Şereş este acuzat de procurori că ar fi ascuns activităţile ilegale ale conducerii SC Hidroelectrica SA, că nu ar fi sesizat autorităţile referitor la aceste fapte şi că nu ar fi luat măsurile impuse de funcţia de ministru al Economiei.
Prin aceste activităţi, Şereş ar fi periclitat Sistemul Energetic Naţional şi, în consecinţă, ar fi subminat economia naţională, susţin procurorii DIICOT, care au disjuns presupuse fapte de corupţie şi şi-au declinat competenţa de cercetare către Direcţia Naţională Anticorupţie.
Stanchev, Mucea şi Donciu au fost trimişi în judecată, pentru activităţi oneroase în privatizările unor societăţii, fiind disjunsă către Direcţia Naţională Anticorupţie o parte din dosar referitoare la eventuale sume de bani pe care le-ar fi dat consulantul bulgar miniştrilor Şereş şi Nagy, respectiv bani şi foloase necuvenite primite de cei doi demnitari şi de cei doi consilieri ai lor.
Procesul “privatizărilor” a început în 20 aprilie 2007 doar cu acuzaţii Stamen Stanchev – consultant internaţional, Mihai Dorinel Mucea – fost adjunct al şefului Oficiului Participaţiilor Statului şi Privatizării în Industrie (OPSPI) şi Mihai Radu Donciu – fost consilier al Ministrului Comunicaţiilor şi Tehnologiei Informaţiei (cu responsabilităţi pe linia privatizării agenţilor economici în subordinea ministrului).
Procesul a fost suspendat, în martie anul acesta, după ce Curtea de Apel Bucureşti a admis excepţia neconstituţionalităţii unor texte din Legea referitoare la siguranţa naţională ridicată de avocaţii inculpaţilor.

Büszkék lehetünk, mi erdélyi magyarok a vasárnapi eredmény ismeretében. Büszkék, mert megértettük, hogy Nekünk fontos Európa. Azt is mondhatnám, hogy azt értettük meg, hogy fontosabb! Megértettük és meg is mutatattuk, hogy vagyunk és számítunk, sőt többet jelentünk mint a számunk! Köszönet érte mindenkinek!
Gratulálok az RMDSZ-nek a választási sikerhez! Gratulálok Tőkés Lászlónak, Orbán Viktornak a választási sikerhez!
És köszönöm mindenkinek, aki csatlakozott az én vagy mások által megfoglamazott mozgosító felhívásokhoz, ezzel is hozzájárulva a magasabb magyar résztvételhez. Örvendek, hogy én is hozzájárulhattam.
Két nap telt el a választások óta.. Mindenki még ünnepel, majd értékel, mérlegel és utána cselekszik. És természetesen nagyon sokunkban felmerülnek a „mi lett volna ha” -val kezdődő mondatok. És lehet rájuk válaszolni, hogy akkor mi lett volna. De nincs helye ennek most. Most arra kell gondolni, és azokra a kérdésekre kell választ adni, amelyek úgy kezdődnek: „mi lesz, ha”. És erre kell válaszokat adni. A jó válaszokat szerintem az értékelés és mérlegelés után lehet megfogalmazni, nem a pillanatnyi öröm hatása alatt.
Én továbbra is azt gondolom, hogy a közösségünk érdekében együttműködésre van ítélve a politikai vezetés. November 25-e nem megismételhető. Sem a román résztvételt lényeges – mintegy 15-16%-al – meghaladó jelenlét, sem a nagyon alacsony országos jelenlét. És a verseny újszerűsége sem.
Szívesen veszek részt minden ilyen jellegű gondolkodásban. Próbáljatok meg ti is véleményt mondani, ha lehet építő jellegűt.

akkor most csatlakozhattok ehhez a felhíváshoz:

http://felelosvagy.transindex.ro/

Egy hónap múlva kerül sor az Európai Parlamenti választásokra. Az elmúlt időszakban már sok kérdés felmerült azzal kapcsolatban, hogy milyen esélyeink vannak nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak, hogy számunkra eredményes legyen ez a megmérettetés. Mi lesz 2007. november 25-én este?
Engem is sokat foglalkoztatatnak ezek a kérdések. Mi lesz 25-én? És mi lesz azután? Mi lesz, ha az RMDSZ jelöltjei vagy a független jelölt jut be? Mi lesz, ha mindketten? És mi lesz, ha egyik sem? Több kampányban részt vettem, és minden esetben feltettem magamban két további kérdést is: „Mi a tét?”, és „Mi az én felelősségem?”
Most, néhány lépessel hátrábbról szemlélve az eseményeket ugyanezek a kérdések fogalmazódnak meg bennem. Egyértelmű, hogy ez a kampány számunkra más lesz, mint az eddigiek. Több szereplő, több változó, kétségesebb kimenetel. És nehéz egyértelmű válaszokat megfogalmazni a felvetődő kérdésekre.
A választások tétje számomra elég egyértelmű. Vagy lesz, vagy nem lesz magyar képviselőnk az Európai Parlamentben. Ez a tét. Viszont ez nem olyan egyszerű. Úgy tűnik, hogy sok erő összefog annak érdekében, hogy ne jusson ki magyar képviselő az EP-be. Naivak lennénk azt gondolni, hogy rajtunk, romániai magyarokon kívül bárkit is érdekel, ha nem lesz képviselőnk. Sem a romániai politikusokat, sem a magyarországiakat, sem pedig az Európai Uniót nem izgatja különösebben ez a kérdés. Ezt tapasztalatból tudjuk már. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy magyar közösségünk nagyon is fontosnak tartja azt, hogy legyen politikai képviselete, lehetőleg minden szinten, mind az önkormányzatokban, mind a parlamentben, vagy az európai döntéshozó testületekben.
Nekünk fontos Európa.
Mi úgy gondoljuk, hogy ott kell lennünk! Mert vajon nem e egyik legfontosabb része épülő autonómiánknak az, hogy legyen magyar politikai képviseletünk minden szinten? A közösség akaratától nem járhatunk messze, ha a tétet célként fogalmazzuk meg, és azt mondjuk: a legfontosabb az, hogy legyen képviselete az erdélyi, a romániai magyarságnak az Európai Parlamentben. Ez az egyik alaptétele az elkövetkező egy hónapnak.
Viszont a jelenlegi helyzetben e cél megvalósításának mikéntje nem olyan egyértelmű. Magyar-magyar verseny is van. Az emberek nehéz döntést kell majd meghozzanak az urnák előtt. Ez mindenkinek az egyéni döntése lesz, és én nem erre akarok most kitérni. A választási matematikát már többen is boncolgatták, és ez valóban kulcskérdés. A legtöbb elemző úgy látja, hogy a két fél kiüti egymást a választásokon. Az RMDSZ-nek 5,00 százalékra, Tőkés Lászlónak 2,86 százalékra van szüksége a bejutáshoz. Ez összesen szinte 8 százalék, ami a 6,5 százalékarányú romániai magyarság számára elérhetetlennek tűnik. És mégis van megoldás, és valószínűleg egyetlen helyes megoldása van ennek a matematikai képletnek. Éspedig az, ha a magyar lakosság, a magyar emberek a lehető legnagyobb arányban vesznek részt a választásokon.
Minél nagyobb a magyarok többletrészvétele, annál nagyobb az esély arra, hogy legyen európai képviselet.
Az eddigi választási eredményekből kiindulva azt mondhatjuk, hogy számottevő eltérés eddig nem volt magyar és román részvétel között. De azt is tudjuk, hogy sosem volt a mostanihoz hasonló a helyzet, és sohasem volt ilyen mértékben veszélyeztetve a képviselet biztosítása. Számomra nagyon fontos az, hogy van egy logikus megoldása ennek a helyzetnek. És úgy gondolom, itt jön képbe a mindannyiunk egyéni felelőssége. Nem megfutamodás vagy távolmaradás a megoldás egy bonyolultnak tűnő helyzetben, hanem egyénileg és közösségként is felelősséget kell vállalni a megoldás érdekében. Minden magyar embernek, egyénileg az a felelőssége ebben a helyzetben, hogy éljen a demokrácia által biztosított állampolgári jogával, és menjen el november 25-én szavazni. Az értelmiségiek feladata pedig az lehet, hogy elmagyarázzuk és felhívjuk a figyelmet erre: csak akkor lesz magyar képviselet, ha minél többen elmegyünk, és választunk.
Egy hangsúlyos mozgósító kampánnyal kell készülni azoknak, akik úgy gondolják, hogy nekünk fontos ott lenni, hogy nekünk fontos Európa. Gondolkodjunk, beszéljünk erről, a lehető legszélesebb körben.

Csomagolok, a napokban fogom leadni bukaresti szolgálati lakásom. Közben a TV-ben látom, hogy nemsokára kezdődik a bizalmatlansági indítvány vitája. Az elemzők és sajtósok forgatókönyveket állítgatnak, osztják szorozzák a történéseket.
Nem tudom, hogy a bizalmatlansági indítvány átmegy-e vagy sem (elfogadásához, azaz a kormány menesztéséhez a Szenátus és Képviselőház teljes létszámának a fele + 1 szükséges), számomra nem is ez tűnik igazán fontosnak.
Az ami most történik nem egyéb mint a modern parlamentáris demokrácia csődje, a nagy parlamenti pártok leadership krízisét mutatja.
Mi is történik?
A PSD (a legnagyobb parlamenti párt), amely folyamatos csökkenésben van a közvéleménykutatásokban, áprilisban megszavaz egy kormányt, alig pár hónap múlva bizalmatlansági indítványt nyújt be. A párton belüli források (ismerőseim) állítják, mindezt azért, hogy a jelenlegi pártelnök mentse tisztségét, melyből már a nyár folyamán meneszteni akarták. A legnagyobb politikai párt sodródik, egy teljesen értelmetlen és önpusztító népszavazás után egy újabb politikai manőver, amely nem tesz egyebet, mint erősíti az államelnököt.
A PD (akit minden közvéleménykutatás a soron következő választás nyertesének mond, persze különböző mértékben) mint a hűséges farok hagyja magát csóváltatni a volt és jelenlegi informális (állam)elnök által. A Demokrata Párt vezetői nem értettek egyet az év elején az államelnök azon kérésével, hogy lépjenek ki a kormányból, majd mégis rákényszeríti őket erre a lépésre. Egy olyan párt, amelynek névleges vezetője már-már nevetséges visszhangja a „magasabb” akaratnak. Ez a párt, amely szociáldemokrataként került kormányra, jobboldaliként (megtévesztően „popular”-nak nevezve magukat, megfeledkezve arról, hogy ilyen politikai ideológia nincs) hagyta ott azt. Amely most kész megszavazni egy olyan bizalmatlansági indítványt, amely 1000 nap kormányzásáról szól, jobboldali kormányzás kudarcáról, azaz az ők tevékenységükről is! És nem tudom megállni, hogy ne vessem fel az egyik jellemzően szocialista jellegű döntését a 2006-os kormánynak (az én felelőségem is, még akkor is ha nem értettem egyet vele): a kismamák gyereknevelési juttatásáról van szó, amely azt megelőzően az aktív javadalmazáshoz volt viszonyítva, azóta egy rögzített összeget jelent mindenki számára!

Ismétlem, nem tudom mi lesz a szavazás eredménye. Tegnapi tippem az volt, hogy nem megy át. De soraimnak nem ez volt a mondanivalója.

Szinte megfeledkeztem az államelnök ortodox egyházat országos egyháznak nevező kijelentésére, azzal megtoldva azt, hogy ez a vallásügyi törvény előírásáitól függetlenül is így van! Hajrá őt támogató, benne hívő katolikusok, reformátusok, unitáriusok, evangélikusok, neoprotenstánsok, zsidók, muzulmánok, stb.!
És mielőtt valaki rám fogná, hogy fóbiám van, hallgassa meg az említett kijelentést!

Az utóbbi napokban ismét olyan jeleneteknek lehetünk tanúi, amelyeknek semmi közük nincs a valósághoz. A Korrupcióellenes Ügyészség kéri az államfő jóváhagyását, hogy elindíthassa a bűnvádi eljárást Chiuariu igazságügyi miniszter és személyem ellen. A vád: hivatali visszaélés. Hogy miért: mert egy kormányhatározattervezetet terjesztettem a kabinet elé, amely a Román Posta egyik ingatlanára vonatkozott.

A nép “jövendőmondója” (akivel kapcsolatosan furcsamód senki sem kérdezi meg honnan is szerzi infóit) nagy tamtam közepette jelenti be, hogy az ingatlant valódi értékéhez képest olcsóbban adták el stb stb stb

Ezeknek a kijelentéseknek semmi köze az igazsághoz

1. A 377/2007 kormányhatározat nem tesz semmit, mint rendez egy korábbi mulasztást. Vagyis, kimondja: az ingatlant nem közhasznú célokra szánták és nem képez közvagyont. (…„nu avea destinatie publica si nu era afectat vreunui uz sau interes public”). Ez fontos, ugyanis az Országos Adóügyi Hatóság kérte ennek tisztázását.
2. A terület tulajdonosa a Román Posta, tulajdonosi státusát igazoló dokumentummal rendelkezik, amelyet 2001-ben adtak ki. Erről a Román Posta szeptember 19-ei közleményében találnak részletes információkat, amelyet csatolok a bejegyzés végére.
3. A területet nem adták el! Két lépéses árverést követően, 2005-ben a telek révén Román Posta résztulajdonossá vált egy részvénytársaságban. Az árverés lebonyolítása a Román Posta vezetőségének felelőssége. DE ennek a társulásnak köszönhetően a Román Posta évente 7 millió euró bevételre tesz szert.
4. A 377/2007 kormányhatározatnak semmi köze nincs ehhez a társuláshoz, a döntés még 2005-ben megszületett, egy licitet követően.

“ A kémkedés és árulás” néven futó botrányt követően – amely egyébként nemzetközi bűnszövetkezet morális támogatássá szelídült – most hivatali visszaéléssel vádolnak.
Mert egy kormányhatározatot terjesztettem elő, amely megkapta az előzetes, törvény által előírt jóváhagyásokat?!
És minő véletlen: ezt akkor teszik, amikor megjelenik a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács elmarasztaló jelentése a Korrupcióellenes Ügyészség tevékenységéről!
Kell ennél több bizonyíték arra, hogy ez a dosszié a DNA bosszúja az igazságügyminiszter ellen? Egy politikai harc, ahol az eszközök rég nem számítanak.
Előre lehet látni a további fejleményeket: az államfő zöld utat ad, s aztán tovább nem történik semmi. Én még mindig várom az ügyészek válaszát a július 5-én benyújtott panaszomra. Akkor írtam a beadványt, amikor áttanulmányoztam a dossziét, amely vaskos ugyan, de semmilyen tettet nem ró fel nekem, indíték sincs arra, hogy bármilyen törvénybe ütköző cselekedetet követtem volna el. Kötelezően válaszolniuk kellett volna 20 nap alatt, nos az már július 25-én lejárt!

A Román Posta közleménye

2007. szeptember 19.

A Román Posta (CNPR) a bukaresti Calea Victoriei 133-135 szám alatt található ingatlan jogi helyzetével kapcsolatos információkat kívánja tisztázni, miután a sajtóban tévesen jelentek meg információk

A Calea Victoriei 133-135 szám alatt található terület a Román Posta tulajodona. A Román Posta Egyedáruság (Regiei Autonome Posta Romana )1996-ban az 550-es kormányhatározat alapján kapta meg a területet és a rajta levő ingatlant használati tulajdonát, ezt a kormányhatározatot 2001 októberében módosították (HG. 1034/2001).

Az egyedáruság megszűntével a Román Posta részvénytársasággá változott(Compania Nationala Posta Romana SA), az 1998-as 371-es számú kormányhatározat alapján az egyedáruság tulajdonát átvette a részvénytársasággá alakult Román Posta. Ebben a kormányhatározatban világosan megjelenik a 3 cikkely, 1 bekezdésében, hogy a CNPR-nek nincs használatában és tulajdonában az állami közvagyonból.

A terület tulajdonjogát igazoló dokumentumot a Távközlési és Informatikai Minisztérium 2002 március elsején bocsátotta ki, az 1998/371 kormányhatározat alapján. A telekkönyveztetés is 2002-ben történt.

Ami a Román Posta társulását illeti (magán vagy jogi személyekkel) a telek értékesítése ügyében: két lépcsős árverést hirdettek – 2005 április 19 és június 23. Az elbíráló bizottság június 28-án úgy döntött, hogy a PROCEMA RT-ből és a COMNORD RT-ből álló konzorciumból ajánlata a legelőnyösebb a Román Postának.
Jelen pillanatban a Román Posta részesedése az IMOPOST DEVELOPMENTS részvénytársaságban 40,312189 százalék.

Comunicatul CNPR din 19 septembrie

Compania Nationala Posta Romana (CNPR) doreste sa faca o serie de precizari legate de statutul juridic al terenului din Calea Victoriei 133-135, ca urmare a informatiilor aparute in mass-media.

CNPR este proprietara terenului situat in Calea Victoriei nr. 133-135, sectorul 1. Terenul si cladirea au intrat in administrarea Regiei Autonome Posta Romana in baza H.G. nr. 550 din 17 iulie 1996, modificata prin H.G. 1034 din 18 octombrie 2001.

Odata cu transformarea Regiei Autonome Posta Romana in Compania Nationala Posta Romana SA, prevazuta de HG 371 din 3 iulie 1998, toate bunurile administrate pana atunci de regie au trecut in proprietatea nou-infiintatei companii. In aceeasi hotarare de guvern se mentioneaza explicit, la articolul 3, aliniatul 1, faptul ca CNPR “nu are in administrare bunuri din domeniul public al statului”.

Titlul de proprietate asupra terenului din Calea Victoriei 133-135 il reprezinta certificatul emis de Ministerul Comunicatiilor si Tehnologiei Informatiei, la data de 1 martie 2002, in baza prevederilor HG 371 din 3 iulie 1998. Intabularea terenului a fost facuta, de Posta Romana, in luna aprilie 2002.

In ceea ce priveste asocierea CNPR cu alte persoane fizice si juridice in vederea valorificarii potentialului de care dispunea terenul din Calea Victoriei nr. 133-135, Compania Nationala Posta Romana S.A. a organizat o licitatie publica in doua etape – etapa 1 in 19 aprilie 2005 si etapa a 2-a in 23 iunie 2005. Comisia de licitatie a hotarat in 28 iunie 2005 ca oferta inaintata de SC PROCEMA S.A. in consortiu cu SC COMNORD S.A. a fost cea mai avantajoasa pentru Compania Nationala Posta Romana S.A.

La aceasta data, Compania Nationala Posta Romana S.A. detine un procent de 40,312189% in SC IMOPOST DEVELOPMENTS S.A.

Ma három hete, hogy Markó Bélát négyszemközti beszélgetésen tájékoztattam döntésemről. Arról, hogy nem kívánok indulni az EP választásokon.
Több mint két hónapja gondolkodtam már nagyon komolyan ezen a döntésen. A hozzám legközelebb álló emberekkel ismertettem a visszalépés melletti érveimet. Volt aki támogatta döntésemet, volt aki arra ösztönzött gondoljam meg magam.
A döntésem három hete végeleges. Okai elsősorban személyesek: egyrészt a több hónapos meghurcoltatást nem érdemlem meg és nem kívánom többé magamnak, másrészt az üzleti élet fele való elmozdulásom sem tenne lehetővé főállású politizálást. Intézményes oka is van döntésemnek, úgy gondolom az RMDSZ számára (a megegyezéstől függetlenül) támadási felületet is jelenthetne jelöltségem. És azt már többször elmondtam, itt is, hogy ezt semmiképpen nem akarom. A politikát, a közéletet szeretem, hiszek az RMDSZ, az erdélyi magyar politizálás a demokratikus jogállam intézményrendszereiben és az európai porondon való jelenlétében. Lehetőségeim és képességeim szerint ehhez hozzá kívánok járulni a továbbiakban is.
A tegnap történtek fényében döntésemet sokan sokféle módon fogják értelmezni, magyarázni. Kár, jó lehetőség lett volna megmutatni, hogy van bölcsesség elfogadni az RMDSZ által jó szándékkal nyújtott kezet.
Döntésem személyes indíttatású és nehéz volt, érett és hasznos életem ezen időszakában, senki sem erőltette ki vagy kérte ezt tőlem.

Döbbenten hallgatom a TV-ben amint az ország mindentudója okoskodik a székelyek sorsáról.
Elborzasztó az a képmutatás amellyel ez az alak képes gyökeresen mást mondani mint amit gondol és amit cselekedett 17 év óta.
Nézzük csak egy kicsit közelebbről a dolgokat:
1. az utak állapota: ez az ember 5 kormányban volt az ország közlekedési minisztere, sem 1996 előtt, sem az 1996-2000 időszakban egyetlen székelyföldi fejlesztési projektet sem támogatott. Sőt 2004-től kezdődően is folyamatosan a PD-s szállítási miniszterekkel kellett folyamatosan megküzdeni a magyarok lakta régiók útjaiért. Pont ő beszél erről? Éppen most, amikor az ő akarata ellenére sikerül elindítani fejlesztéseket?
2. a román nyelv oktatása a magyar gyerekek számára: ez egy olyan téma, amelyet folyamatosan vetünk fel 17 éve. Számos előrelépés történ még akkor is, ha az elnök személyesen vagy pártja akadályozták is ezt! Most úgy tenni, mintha ezzel a témával most találkozik és, hogy ő ezt hirtelen támogatja is, nem árulkodik egyébről, minthogy olcsó politikai fogással próbálja a magyarok támogatását megszerezni. Mindezt úgy, hogy sem ebben a témában , sem más témákban nem tud ¬ és minden valószínűség szerint nem is akar ¬ semmit sem tenni! Csak beszélni róla! Csak hülyíteni a közvéleményt!
3. Folyamatosan két magyar pártról beszél, úgy tesz mintha nem tudná, hogy az MPSZ egyelőre csak nyilatkozatokban létezik, hogy az ő személyes segítségére és egy hetes reklám körútjára volt szükség, hogy a két éve meghirdetett aláírásgyűjtést valahogyan befejezzék?!
4. Hallom az elnököt, amint esküdözik, hogy útja alatt senki sem említette neki az autonómia kifejezést sem! Hogy is állunk ezzel a dologgal, kedves elnök támogatók? Miről is beszélgettek az udvarhelyi polgármesterrel, akivel állítása szerint véletlenül találkozott? És a történetesen a városban tartózkodó, amúgy Temesváron és Nagyváradon élő Tibivel és Zsolttal? És mindezt mert eltévedt a vásárt keresve? Na ne …
Mi a véleményetek, kedves rajongói arról, hogy szerinte a magyaroknak nem kell semmiféle különleges autonómiával rendelkezniük? Ezért kínálgatjátok magatokat, kedves támogatók?
5. Nagyon kedves dolog elmondani, hogy vége az önálló magyar politizálásnak, mert majd ő mindent megold, és közben a magyar befektetők ellen beszélni! Mert milyen csúnya dolog, hogy Székelyföldre magyar tőke érkezik!

Aki még mindig nem ébredt fel, nézze meg a The Last King of Scotland című filmet!

számomra a mai napon. Ma Winkler Gyula leteszi a hivatali esküt és átveszi a távközlési és informatikai minisztérium vezetését. Ma megyek be utoljára kvázi-hivatalos minőségben a minisztérium épületébe.
Tudtam, hogy ez a nap is eljön, tudtam a megbízatás elvállalásának pillanatában. Azt viszont nem is gondoltam, hogy ily módon. Ha valaminek örvendhetek ma, az az, hogy RMDSZ-es miniszternek adom át a minisztériumot. Egy viszonylag jól működő intézményt vehet át, ahol világosan meghatározott stratégia és leosztott feladatok jellemzik a tevékenységet.
És természetesen van valami ami felháborít: az, hogy mindenki úgy tesz mintha minden a legnagyobb rendben lenne abban az országban, ahol felfüggesztenek egy minisztert teljesen ártatlanul, ahol az ügyészség húzza az időt (most már több mint egy hónapja nem válaszoltak a benyújtott panaszra), ahol az államelnök beleavatkozik az igazságszolgáltatásba és a szemét elhordásba. A párhuzamot ő kínálja, nem én …