Gratuláció aggodalommal

Nagy István bejegyzéseiben ajánl két témát: elnökválasztás az MKP-ban és az SZDSZ-ben. A két esemény kapcsán bennem ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg.

Csáky Pált 1998-ban ismertem meg, ő képviselte az MKP érdekeit az EDU (European Democrat Union – jobboldali pártok szövetsége, amely később beolvadt az EPP-be). Bugár Bélával személyesen 1999-ben találkoztam, azóta is többször Erdélyben, Budapesten vagy Felvidéken beszélgettünk közös dolgainkról, a magyarországi kormánnyal való kapcsolatról, kedvezménytörvényről, a kormányzati szerepvállalás hasonlóságairól és a lehetőségeiről. Úgy ismertem meg őket, mint akik kiegészítik egymást.

Többen rámcsodálkoztak az elmúlt években, amikor azt mondtam, hogy a magyarországi pártok közül választási kampány szempontjából a legtöbbet az SZDSZ segített nekünk. 1996 elején Magyar Bálint és Csepeli György kampányfelkészítőt tartott az RMDSZ megyei kampányvezetőinek, előtte is és utána is segítségünkre voltak a kampánytechnikák kidolgozása terén, mindezt úgy, hogy köztudottan a legkreatívabb kampány az SZDSZ kampánya volt minden alkalommal.
Fodor Gábort személyesen nem ismerem, csak politikai tevékenységét. Kóka Jánost 2005 januárjában ismertem meg, mindketten legfiatalabb kormánytagként dolgoztunk. Azóta több alkalommal találkoztunk Budapesten, Bukarestben és Kolozsváron. Nyitott, együttműködésre kész személyiségként ismertem meg, akivel időnként sms-ben is megosztjuk álláspontunkat. A tavalyi választás után partnerminiszterem is lett és az eMagyar program folytatásában is megegyeztünk.

Két teljesen különböző szervezetről van szó, mégis ugyanaz a gondolat jut eszembe: az illető párt egysége. Mindkét esetben nagyon szoros választási eredményt könyvelhettünk el. Ez azt is jelenti, hogy törésvonal van a párton belül és a két tábor szinte egyforma erővel bír. Lesz-e erő a választási konfrontáció után a közös munkára? Amint Kovács Kálmán barátom mondta az SZDSZ esetében, például arra, hogy a győztes alelnökként számítson az alulmaradt munkájára? Vagy az MKP-ban arra, hogy ne Bugár távozását jelentse ez a helyzet? És itt, most nem személyekről, hanem vezetőkről van szó, akiknek távozása akár szakadáshoz is vezethet. És ez mindkét esetben veszélyeztetné a párt létét. Különösen igaz ez Felvidéken, ahol nehéz építkezés eredményeként jött létre az MKP, és ahol a megosztottság nem megengedhető luxus. De az SZDSZ is létét kockáztatná egy szakadás.

Ezzel a gondolattal gratulálok Csáky Pálnak és Kóka Jánosnak, bízva a vezetők bölcsességében.

97 válasz: “Gratuláció aggodalommal”

  1. demeter szilard

    “- Mi jut eszébe egy hlaról?
    - Egy másik hal.”
    Joseph Heller: A 22-es csapdája.

  2. Fairplayguy

    Kedves Zsolt,

    ha már törésvonalakról esett szó, én ezeket úgy osztályoznám hogy léteznek párton belüli törésvonal(ak) illetve párton belüli törésvonal(ak). Egyet kell értenem abban hogy párton belüli törésvonalak is meggyengíthetik azt, de mi van akkor amikor ezek az ún. törésvonalak a választói táborban érvényesülnek? Mint pld látod például pont az, ami az RMDSZ szavazótáborát jellemzi… Nem kéne egy kicsit elemezze az RMDSZ ezt a helyzetet és levonja a konzekvenciákat? Kinek jó az ha a Vének Tanácsa csak a hatalmat követi, annak szenteli minden energiáját? Szóval általában hogyan látod ezt a kialakult helyzetet?
    Kösz,
    A Fiú.

  3. pityu

    Hogy kerül a csizma az asztalra? Hogyan lehet egy napon emlegetni az MKP-t a szadival? Méghogy a Kóka nyitott személyiség, még viccnek is rossz. Látom a magyarországi rabóbandával jól kijössz, csak ne nagyon hirdesd az erdélyi magyar választóknak, mert nagy lesz a pofára esés a következő választásokkor. Persze mindig is tudtuk, honnan fúj nálatok a szél…

    Ami az MKP-t illeti, nagyon szeretnék hasonló, valóban demokratikus és professzionális kisebbségi politizálást, mint ami a Felvidéken zajlik. Bugár nyugati mércével mérhető gentlemanként távozott a politikai élet élvonalából, tudta, mikor kell távozni. Hasonlókról nem is álmodom az RMDSz esetében.

  4. Nagy István

    Kedves Zsolt!
    Az aggodalmad mintha hazafele szólna.
    A pázhuzamod félig jó, de felerészt sántít.
    A szlovákiai magyarság hasonló cipőkben caplat, mint a romániai. A bőség kosarához való hozzáférés itt is, ott is kormányzati szerepvállalással valósítható meg. Itt még kormányban, ott már nem. Itt nem tudni meddig, ott nem tudni, mikor legközelebb. Ott a pártvezetés szakadt, mert került egy szambemenő belső erős ember. Itt a párt 91%-osan tömör, és nincs belső erős szembemenő. Ott bejutottak a parlamentbe, itt nem tudni higyan alakulnak az elkövetkező választások. Bugár lehet, hogy nagyságát igazolta, amikor bejelentette, hogy többé nem vállal MKP-tisztséget, de lehet, hogy éppen a gerinctelenségét tette közszemlére. Itt Tőkés a nagyságáról tett tanúbizonyságot, amikor ha jól emlékszem a kolozsvári kongresszus környékén bejelentette: nem indul az RMDSZ-elnökségért. Itt Markó és holdudvara kicsinyességét, hatalmi arroganciáját juttatta érvényre, amikor Szatmárnémetiben Tőkéstől megvonatta a tiszteletbeli elnökséget. Itt gyarapszik az infrastruktúra, de fogy a közösségi kohézió.

    Az SZDSZ nem állítható párhuzamba sem az eremdéeszszel, sem az MKP-val. A pártpárhuzam felállítható, de kisebbségben az ideológiai pártlogika párt- és közösségpusztító. Az SZDSZ egyébiránt a 2004. december 5-én történtek miatt nem örvend(het) határon túli felmagasztalásnak. Akkor sem, ha több támogatást adott az eremdéesznek, mint bármelyik más magyarországi párt. Te a választás kampányok segítését említetted, én a HTMH ökormányzatosoknak 1996-98 között nyújtott Törzsök Erika vezette támogatást említeném.

    Aggódni persze lehet az MKP jövője és az SZDSZ-é miatt is. De azok csak pártok. A népek sajnos csak pártfüggők. Mert a pártok fölmásznak a nyakukba. De a pártok jönnek, mennek, de a népek addig maradnak, amíg a pártok nem ártanak nekik jóvátehetetlenül és visszavonhatatlanul. Bár egy idő után a pártok képtelenek önkritikusan viszonyulni saját dolgaikhoz. Az alkoholista megígéri, hogy ez az utolsó pohár, a dohányos, hogy ez az utolsó cigi és sorolhatnám, és másnap minden megy a régi kerékvágásban, mert a szó elszáll. De az írott pártígéretek jó része is el szokott szállni, hogy a legközelebbi választásokon friss ígéretként lehessen azt újra ígérni.

  5. Fanici Mihály

    több éven keresztül tanított Csepeli, láttam a vásárhelyi színházban a lábát a pulpituson (Magyar Bálintot kisérte ’96-ban)… nekem is sokan segítettek már, de nem a segítés céljával … az csak a manifeszt cél … a látens célokat … az ő budapesti gimnáziumi szereplésést és állásfoglalásait aligha ismered … sokan ismerik itt … régóta … tudom nehéz átlátni a szitán … olvasd el a “Nemzet által homályosan” művét (Bergman – Tükör által homályosan) … és mesélek, ha majd egyszer úgy adódik :(

  6. Nagy István

    Zsolt, ezen a bejegyzéseden túlléptünk, de hátha vissza szoktál lapozni.
    Ha igen, akkor ajánlom figyelmedbe a következő linket:

    Tóth Gy. László: A vég kezdete – Egy újgazdag üzletember az SZDSZ élén

    barikad pont hu/node/2054

    és az abban hivatkozott szöveg helyét:

    beszelo.c3 pont hu/98/10/03bauer.htm
    utóbbi Kuncze indulásáról.

  7. Erőss Bulcsú

    Tisztelt Nagy Zsolt!

    Az utóbbi időben felhők sokasága kezdett gyülekezni Ön felett. Én különösebben nem kívánok ezekben állást foglalni, annál is inkább, mert már mintegy tíz éve nem élek Erdélyben. De engedje meg, hogy néhány szóban emlékezzek meg az RMDSZ úgymond érdekérvényesítő, érdekképviseleti tevékenységéről, melyet olya sokan hangoztatnak Ghita Frundatól kezdve Otila Verestoin keresztül egészen Bella Marcoig. Valamint arról az Ön által megjegyzett mondatról mely így szól: a „magyarországi pártok közül választási kampány szempontjából a legtöbbet az SZDSZ segített nekünk.” Kezdeném az elsővel.
    17 év alatt Önök semmilyen kérdésben nem tudták érvényre juttatni a választóik által elvártakat. Részsikerekről lehet ugyan beszélni, de az oktatás terén továbbra is az egy helyben toporgás vezérli az Önök politikáját. A kis lépések politikája, amelyet Bella Marco oly sokszor hangoztatott a napnál is világosabb, hogy megbukott. Most nem térek ki a közigazgatásra, államigazgatásra, ahol a kisebbségben élő magyarok ugyanúgy semmilyen változást nem észlelhettek az elmúlt években. Azt viszont mindenki láthatta, hogy Otila Verestoi és társai milyen szépen „nyúlják le” – kapcsolati tőkéjüket maximálisan kihasználva – Erdélyországot. És rögtön itt érdemes figyelni az Ön által is említett SZDSZ-es segítségre, mert nem fogja elhinni, kedves Zsolt, az SZDSZ-es Kóka és társai is, ugyanígy nyúlják le a közvagyont itt Magyarországon is, mint az említett „janicsármagyarok” ott Önöknél…
    Most ilyen lelkiismereti kérdésekről, mint a kettős állampolgárság kérdése nem is akarok szólni, mert akik az SZDSZ-et tartják a legjobb szövetségesnek azok számára ezek a dolgok nem fontosak.
    Száz szónak is egy a vége, megfordítva a régi mondást, nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni.

  8. gabor

    >
    =============================
    ennek isszuk most es az elkovetkezokben a “levet”