Európa napja, a mi napunk is?
1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter tett javaslatot arra, hogy az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országok szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. Francia- és Németországon kívül Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország válaszolt a felhívásra, és 1951 áprilisában aláírták az első Szén és Acélközösséget létrehozó Párizsi Szerződést. Ezt tartják az európai integráció első lépcsőjének. 1985-ben döntötték el, hogy az unió tagországai május 9-én ünnepeljék az Európa Napot. Tulajdonképpen ez a nap nemcsak az alapító országok ünnepe, hanem az összes tagországé, amelyek a csatlakozást választották és elkötelezték magukat a békeprogram, szociális fejlődés, gazdasági fejlődés és szolidaritás alapgondolatai mellett.
A hét elején Budapesten egy román-magyar gazdasági fórumon vettem részt, ahol az uniós csatlakozás, mint lehetőség volt a főtéma. Előadásomban arról beszéltem, hogy Románia és Magyarországnak közös a jövője az unióban. Tudom, hogy sokan legyintenek rá, megint egy hangzatos szöveg. Én viszont úgy gondolom, hogy ehhez aktív szerepet kell vállalnia mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A beszédek ideje lejárt, tettekre van szükség, ezzel mindannyian tisztában vagyunk. De mi is ennek a módja? Pár héttel ezelőtt a blogon feldobtam a labdát, találjunk ki megoldásokat arra, hogyan is éreznénk magunkat otthon az EU-ban. A teljesség igénye nélkül szemlézek egy-két véleményt a hozzászólásokból.
Emerikusz: Úgy gondolom, hogy a Brüsszeli képviselőinknek nagy felelőssége lesz abban, hogy otthon érezzünk magunkat Európában. Egyelőre olyan érzésem van sokszor, mint amikor vendégségben vagy és alkalmazkodsz a házi szabályokhoz. Sokat kell változtatni az EU-ban is (és gondolom lehet), hogy nekünk jobb legyen. … Rá kell jönni, hogy mi vagyunk az EU
Nagy István: Az Unió nem csodaszer. Az Unió semmit sem ad önzetlenül. Legkevésbé a pénzt. Annak jelentős hányada hozzájuk fordul vissza szakértői, technológiai, know-how díjként, kamatként vagy náluk termelt árukért. (…) A mi sorsunk nem Európa és nem az Unió kezében van, hanem a sajátunkban. Ehhez viszont a néppel kell törődni, abba kellene japánosan befektetni. Sokkal előbb kell saját iskolahálózat, mint e-pont. Mert az iskola megtaníthat az e-pont optimális igénybevételére, de az e-pont soha nem tanít meg arra, amire az iskola nem tanított meg. Fontos, hogy legyen tágas, új tornaterem, de ha a meglévőben sem tartanak tornaórát, akkor minek.
Fairplayguy: A sikeres nemzetet a sikeres egyének adják. Úgy látom tényleg minden a tudásalapú nemzethez és a pénzhez vezet… Mert a sikert megint mi kell kidolgozzuk… a jövő nemzedékének… Ha akarjuk ha nem…
Nem véletlen, hogy ezt a három véleményt vettem ki a hozzászólásokból, ugyanis a pro vagy kontra EU mellett ott van az a gondolat, hogy magunknak kell megrajzolni a jövőnket, a lehetőségeket magunk alakítjuk. Helyettünk nem teszi meg senki.
Ugyanez a gondolat mentén mesélném el, hogy hétfőn Kóka Jánossal is találkoztam. Mindketten egyetértettünk abban, hogy új alapokra kell helyezni az anyaország kapcsolatát a határon túli közösségekkel. A partneri viszony jelenthet előrelépést és nem a függőségi viszony, amely erőteljesen kialakult az utóbbi 17 évben. Ezen mindenképpen változtatni kell, mindkét részről aktív szerepevállalásra van szükség. Hosszú távon így el lehetne jutni az egységes Kárpát-medencei fejlesztési térséghez. De ehhez pontosan megrajzolt jövőkép kell és azt közösen kell megrajzolnunk.
2007. május 9., 23:44
Kedves Zsolt!
Elfogult vagyok amikor azt mondom h Kóka János , gyurcsány pártfogoltja, illetve jóbarátja, nem épp az ideális partner a számunkra (még csak segíteni sem) rajzolgatni a jövőt?
Jó lenne ha valaki meggyőzne az ellenkezőjéről és tényleg nem lenne igazam…. Komolyan mondom jó lenne, mindenképpen jobb lenne nekünk ha nem lenne igazam…
2007. május 10., 08:45
Nekem nincs semmi bajom sem Kókával sem Gyurcsánnyal, értékes embereknek tartom őket már csak azért is amit elértek mielőtt aktívan politizáltak volna (jó jó Gyurcsány KISZ-es pályafutása után…). A hazugzágaikról meg majd eldöntik a választóik, hogy bocsánatosak-e.
Lehet, hogy csak én vagyok túl büszke de nem szeretek ingyen kapni semmit, sem ingyenes utazást a magyar vonatokon, sem ingyenes egészségügyi ellátást, csak annak tudok örülni amiért megdolgoztam vagy amit kiérdemeltem. És hiszem, hogy a legveszélyesebb számunkta a koldus-attitűd fenntartása. Hány öregtől és fiataltól hallom azt, hogy adjon az állam, Basescu, Becali, az EU, Magyaroszág, Caritas lakást, állást, pénzt, támogatást stb. Azt gondolom, hogy akkor leszünk igazi eu-s polgárok amikor ugyanannyit adunk mint amennyit kapunk és nem csak pénzről van szó. Azt is be kell bizonyitani, hogy képesek vagyunk hatékonyan felhasználni az eu-s pénzeket hiszen nem csak magunknak de az összeurópai gazdaságnak és kultúrának is jót teszünk.
2007. május 10., 11:54
Emerikusz, egyetértek veled!!
Mondjuk meg kell tanítani a népet, hogy tudja felhasználni azt, ami adatik, illetve, ahogy mondod, hogy kinöjjön ebből a koldusmagatartásból…de ehhez meg kellene legyen becsülve a munkája is…
2007. május 10., 14:29
“Kóka Jánossal egyetértettünk abban, hogy új alapokra kell helyezni az anyaország kapcsolatát a határon túli közösségekkel. A partneri viszony jelenthet előrelépést és nem a függőségi viszony, amely erőteljesen kialakult az utóbbi 17 évben.”
Nem értem, kedves Zsolt!
A függőség erőteljességét nem értem.
Ki függött kitől? A hazai magyar munkavállaló Magyarországtól? ugye nem.
A hazai magyar munkáltató ugyanattól? Ő sem!
A hazai magyar politika az ottani kormánytól? Igen. Azért, mert ha nem jött onnan a megszokott és éppen esedékes apanázs, akkor nem lett megtartva az Országos Önkormányzati Tanács és más eremdéesz testületek ülése. Ha nem jöttek az alapítványi pénzek, akkor nem jelent meg ez vagy az a könyv (ezé vagy azé), nem lépett föl egyik vagy másik ottani kormányhű playback-énekes itteni (kampány)rendezvényen vagy nem kezdhette meg ez vagy az a nagyívű kézfogásberuházását. De ezek molekulák a tengerben.
Kell a partneri viszony, kell a magyarságépítés, de ez nem azonos Janinéni és Katibácsi sikerre vitelével. Mert Kóka János pártja mit üzent nekünk 2004. december 5-e előtt? És vajon akkor Ő, pártonkívüli hogyan szavazott? És ma hogy válaszol az akkori kérdésre?
“mindkét részről aktív szerepevállalásra van szükség. Hosszú távon így el lehetne jutni az egységes Kárpát-medencei fejlesztési térséghez. De ehhez pontosan megrajzolt jövőkép kell és azt közösen kell megrajzolnunk.”
Aktív szerepvállalás nélkül sehova se jutunk, de ezt már idézted tőlem.
Én nem hiszek a fejlesztési térségben. Ez kamattermelés a fejlesztő hasznára.
Én a közösségfejlesztésen alapuló térségfejlesztésben hiszek. És ez a hazai magyar vezérek púpja és csak az ő derűje lehet. De ehhez nem a minél kisebb ezért minél kevesebbeket befogadó zsugorodó púp keményítésére kellene koncentrálniuk.
Igen, jövőkép kell, de azt azokkal kell közösen megrajzolni, akik térségfejlesztésre esküsznek és nem fejlesztési térségre.
2007. május 10., 15:22
A Nagy István által sokszor emlitett közösségfejlesztés kapcsán szeretném megdícsérni a váradi RMDSZ szervezetet. A hétvégi majális vagy a Partium Iskolarádió verseny pozitív példák. A vonzáskörükbe tartozó médiát (Partium Rádió, nagyvarad.ro) is sikeresen használják köszösségépítésre. Sok aktív fiatalt látok. Nem rossz …
2007. május 11., 21:30
”De ehhez nem a minél kisebb ezért minél kevesebbeket befogadó zsugorodó púp keményítésére kellene koncentrálniuk.” -mondja kedves Nagy István.
Kérem fejtse ki. Köszönöm.
A Fiú.
2007. május 11., 23:14
Arra gondoltam, hogy a döntéseket egyre kevesebben hozzák, miközben a látszattestületek nagyságát kicsit növelik. A hivatkozott testületek azért látszattestületek, mert azokba csak a hűségpróbát soszorosan kiállók kerülhetnek be. Így történt az Operatív Tanács megszüntetésével helyette létrehozott nem tudom milyen nevű pártagytröszttel is. A szervezet országos szintű testületeit nem működtetik, de azok helyett Ceasuscu stílű megagyűléseket szervezenek.
2007. május 12., 12:32
http://mirceageoana.blogspot.com/ Geoana felfedezte a blogolásban rejlő lehetőségeket
2007. május 12., 21:34
Geoana blogjába április elejétől hatszor írt, amelyekre 81 komment érkezett. Ahhoz képest, hogy milyen széken ül, és hogy hány román tudhatna róla nagyon kevés.
2007. május 13., 06:55
Egy ajrópai hír:
http://www.gondola.hu/cikkek/54342
Egyetlen kivétel a volumenkorlát alól: az abortusz
2007. május 12.
Ezt is megértük. Gyertek lányok, szülésre ne gondoljatok, mert mi azonnal, vizitdíjmentesen kikaparunk. És mindezt kókajános és ágnesasszony orvosminiszterek vezérlete alatt. Megdöbbentő és megrázó nemzetellenesség!
2007. május 13., 06:56
Egy “nemzeti” hír:
Meghívó sajtótájékoztatóra
Miért vonták meg a Magyarok Világszövetsége költségvetési támogatását?
Időpont: 2007. május 14., hétfő 11.00 óra
Helyszín: MVSZ-Magyarok Háza, Budapest
Patrubány Miklós hazánkfia megint nagyot szeretne alakítani, de csak vagdalkózás lesz belőle. A FIDESZ-KDNP-Nemzeti Fórumot nem Ő fogja lenyomni és az MSZP-SZDSZ-t se fölhúzni!
2007. május 13., 06:59
És egy alig megtörtént esemény:
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=24726
Aprócska blues – Rajtunk a sor!
2007. május 12.
A határon túliság fogalma, a mai Magyarországon élők számára az ingyenéléssel, a segélyért kuncsorgással volt egyenlő. Azt hittük, 2004-re ez a rosszindulatból és anyagiasságból fakadó előítélet a múlté, aztán számra pontos látleletet kaptunk arról, kinek, minek tartanak minket odaát.
Rúzsa Magdit éppen jugoszlávnak.
Akinek még, magyar állampolgársága sincs. A magyar állam eddig, egy nemzeti vízummal “jutalmazta”. Persze, csak miután Megasztár-győztesként, országszerte ismertté vált.
A gyurcsánymagyar szelektív típus: számára Magdi már magyar, mert ismert, mert sztár, mert róla olvas a bulvársajtóban, mert dicsőséget hoz az országnak. De a többi délvidékit még simán leszerbezi, megélhetési határontúlizza. Talán éppen Rúzsa Magdi szüleit is.
És most ennek a lánynak szurkol Magyarország. Egy szerb állampolgárságú, délvidéki születésü, ápolónőnek. Tudathasadásos állapot, de csak odaát.
Most mi szavazunk. Most rajtunk a sor. Odaát nem tudnak, ha akarnának sem. Ettől a határon túlitól nem kell tartson egyetlen magyar állampolgár sem. Pénzébe nem kerül. Ha akarná sem.
Pedig ma sokan szavaznának rá. De nem tudnak. És lehet, nem is lennének méltók rá.
Abban bízom, mi nem fogjuk sajnálni Magdira a centeket, lejeket, dinárokat, hrivnyákat. Az sem érdekel különösebben, hogy most az egész anyaGország ott sündörög a tehetsége keltette hírnév, országimázs alatt. Hja kérem, mi mindenre képes a bulvársajtó? Még egy szerbet is képes megszerettetni, elfogadtatni. A sikerért, cserébe.
Rúzsa Magdi már győzött. Legyőzte azokat, akik 2004. december 5-én ellene szavaztak. A ma esti Eurovíziós Dalfesztivál döntője, csak hab a tortán. Kár, hogy nem lehet mind a hárommilliónyi határon túli Megasztár-nyertes.
Fábián Tibor
2007. május 13.
No, Magdi ugyan nem győzött, de szép eredményt ért el. Amúgy meg a legjobb volt…
A szavazási eredmények amúgy figyelemre méltók voltak. Szinte borítékolni lehetett, melyik országban melyik másik ország előadóira fognak szavazni kiemelten: skandináv a skandinávra, volt jugoszláv a volt jugoszlávra, balkáni a balkánira, muszlim a muszlimra. Szinte fel lehetett térképezni az egyes országok rokon- és ellenszenvindexeit. Voltak persze meglepő kivételek is: a törökök a régi enségnek tartott örményeket hozták ki győztesen, az írek meg az angolokat (akik egyébként olyan rettenetesen gyengék voltak, hogy ezen kívül szinte pontot is alig kaptak, megérdemelten).
A végeredmény e tekintetben mellbevágó tanulsággal szolgált: az első 14-be (!) egy kivétellel csak görögkeleti és muszlim országok jutottak – holott például a dobogós ukránok és oroszok iszonyat gyengék voltak, csakúgy, mint a borzasztóan sematikus görögök és törökök (sék it áp, ugye). (A bolgárok nekem tetszettek.) A pánszláv-balkáni blokk kirajzolódása arra utal, hogy a keleti mentalitásban még sokkal inkább él a szolidaritás, mint az elfajzott nyugatiban.
Az egy kivétel éppen a mi Rúzsa Magdink volt: egymaga képviselte a felső harmadban a nyugati keresztény civilizációt. Az eredmény (9. hely a 42-ből) így még szebben hangzik.
Amúgy meg vicc az egész: kincstári elégedettséggel vigyorognak a műsorvezetők a kamerába, hogy ejszen, de szép is az ejrópai egység, oszt közben mindenki a maga fajtájára szavaz, tekintet nélkül a teljesítményre. Ez is azt mutatja, hogy a nacionalizmust nem lehet meghaladni. Nem is szabad. A kozmopolita “ejropunijó” meg elhúzhat a francba.
Írta HT.
Az egyetlen megtartó tartalékenergia az összefogás lenne. Képes-e erre az elöljáróság? Minden jel arra vall, hogy nem. Akkor meg elitcserére van szükség, olyanra, amely hitet erősít, összehoz és nem egyszemélyi önépítők “vezénylete alatt” áll atomizál
NI
2007. május 13., 13:26
Semmi sem változott. Még mindig nem tudjuk feltalálni magunkat az új helyzetekben. A háromszéki közösség gondolom egyként magáénak tartja európa napját. Természetesen, hisz Markó elnök úr a szatmárnémeti RMDSZ kongreszuson meghírdetett Hagyomány és modernizáció nevezetes programjából nekünk, háromszékieknek a hagyomány jutott. Ez sem semmi.
2007. május 13., 14:04
Aprócska blues – Rajtunk a sor!
Be kell vallanom, hogy felháboritott Fábián Tibor írása. Tegnap este büszke tudtam lenni, hogy magyar vagyok európában. Úgy voltam büszke, hogy közben nem utáltam senkit, sem az első nyolc helyezettet, sem a magyarországi magyarokat. Meg sem fordult a fejemben, hogy milyen kiváló alkalom ez, hogy nekiessek Gyúrcsánynak meg a szocialisták nemzetpolitikájának. Nem jutott eszembe sem Trianon, sem december 5. De látom egyesek nem tudnak úgy örűlni, hogy közben ne gyűlöljenek valakit.
Itt egy jó értelemben vett nacionalizmusról van szó, hiszen valaki mellett állt ki a nemzet, – egy fiatal tehetséges lány mellett – és nem valaki ellen. Európa nem annyira kozmopolita mint amennyire egyesek félnek tőle. Csak annyira az amennyire mi magunk. Valakik szerint az a jó ha minket magyarokat a trianonkomplexusunk köt össze? Sokszor írtam már hogy helyesebbnek tartom úgy feltenni a kérdést, hogy mit adunk mi, ahelyett, hogy mit kapunk. Rúzsa Magdi sokat adott. Magyarországnak is, a magyaroknak is európának is. És ez egy közös siker volt. Miért sajnálja Fábián Tibor a magyarországi magyaroktól ezt a sikerélményt? A TV2 lehetőséget adott neki, hogy jelentkezzen a Megasztárba, a zsűri kiválasztotta, magyarországiak szavaztak rá, lehetőséget kapott, hogy képviselje az országot. Bebizonyította, hogy nem kell kettős állampolgárság ahhoz, hogy valaki igazi magyar legyen. Fontos ez a kettős állampolgárság ügy a mai Európában? Számtalan hitelesebb módja van annak, hogy kifejezzük az eggyüvétartozásunkat. Például ez a verseny. És be kell látnunk, hogy nem elég magyarnak lenni, jónak is kell lenni. Rúzsa Magdi jó volt.
Fábián Tibor és a hasonló gondolkodásúak pedig soha nem fogják otthon érezni magukat Európában. Esetleg akkor ha a történelmi Magyarország területéről vagonokban elhúrcolják a többi nemzetet.
2007. május 13., 14:45
A dalfesztivál eredménytáblája:
http://www.eurovision.tv/addons/scoreboards/2007/final.html
Emerikusz utolsó mondata engem émelyít.
Egyébiránt szerintem nem Európában kell otthon érezzük magunkat, hanem a családunkban. Családtagjaink pedig nem 40 országból valók!
2007. május 13., 21:05
“Dőltömre tökmag Jankók lesnek” – Exkluzív interjú Usztics Mátyással
http://www.barikad.hu/node/3739
2007. május 14., 11:51
Temetik a digitális szakadékot: http://index.hu/tech/net/login2298/
2007. május 14., 13:52
A digitális szakadék eltemethető, de a temetéssel sajnos nem alakulnak ki a gyermekkorban, rendszeres tanulással ki nem épített értelmi kompetenciák, amelyek nélkül a számítógépen begyűjthető információk hasznavehetetlenek.
Szerintem az emerikusz által idecsatolt cikkben leírt cselekvéssor pótcselekvés, illetve netszeméttemetés olcsóbban, mint hogyha azt földolgoznák.
Írni és olvasni alig-, vagy nem tudók eljuthatnak nettartalamkig, hogy netsötétbe bámulással múlassák szociális segéllyen fönntartott létüket.