Válság: van. Gazdasági már egy jó ideje, egy éve. Politikai meg 5.

Bizalom: nincs. Sőt bizalmatlansági indítvány van.

Politika: reggeltől estig, kormányok keltétől, azok buktáig. Szabályok nélkül. Alkotmányos rendelkezések önkényes értelmezése mellett. Mindent alárendelve egyetlen célnak: a második mandátum.

Valaki javaslatot tett Basescu választási szlogenjére: 5 ani 5 guverne.

Az elmúlt napok eseményeit követve újból az a klasszikus vicc jut eszembe, amikor az autópályán a forgalommal szembe hajtó vezető a rádióban hallgatja a kétségbesett figyelmeztetést: vigyázat egy őrült szembe hajt a forgalommal. Mire ő felkiált: mit egy, az összes!
Szerintetek hogy érzi magát ezekben a napokban Emil Boc? Szegénynek újra kell írnia az egyetemi jegyzeteit, nem taníthat többet sem a felelősség válalásról, sem a miniszterelnök kinevezéséről abban a formában, ahogy ezt 2002-3 ban látta …

Közben van aki dokumentálódott is róla, akit érdekel: http://nastase.wordpress.com/2009/10/13/boc-a-invatat-sa-minta/

Azt kérdezte ma tőlem egy barátom, hogy az RMDSZ miért is ment bele ebbe a bizalmatlansági indítványba? Nem lett volna jobb egyezkedni, esetleg kormányba menni? Azt gondolom mindennek van határa. Azt meg nem lehet lenyelni, hogy az első csonka kormányülésen a PDL komány sürgősségi kormányrendelettel próbálja kötelezni a parlamentet a népszavazással kapcsolatosan, majd rá pár napra újabb, tartalmilag azonos kormányrendeletet bocsájt ki az év elején megjelenttel és amelyet az Alkotmánybíróság 1 napra rá alkotmányellenesnek nyilvánított! Ez már nem demokrácia, valami teljesen más …

Az jutott még eszembe, hogy a sajtóban Boc 2 kormánynak említették a tegnapelőtt megbuktatott csapatot. De hát ez Boc ½ kormány volt, nem?

Erről a „nagy” koalíciórol már írtam a blogomon, annak létrejöttekor, tavaly decemberben.
Egy hete követhetjük minden TV csatornán a végtusáját. Egy megrendezett, előre eltervezett és IDŐZÍTETT halálról van szó. Netán ez már gyilkosságot jelent? Természetesen átvitt értelemben
Eltervezett, mert az EP választás óta tudni lehetett, hogy ez be fog következni. Többen azt gondolták a Ridzi, majd később az Udrea bizottság lesz a kiváltó ok. Csakhogy ez nem lett volna az eszközzel (ebbben az esetben a kormányfő. Most már érti mindenki ugye miért szabta ezt feltételnek Tariceanu tavaly decemberben?!) rendelkező PD-L fogaínyére.
A szereplőket jól ismerve nyugodtan állítom, hogy a PSD tudta mi fog következni. 10 nappal ezelőtt készültek már erre a lépésre, akkor Andronescu asszony volt a célkeresztben, az ő leváltása lett volna az ürügy. Akkor a PSD tett egy újabb engedményt: visszavonták a vitatott miniszteri rendeletet, majd rá két nappal előállt Nica belügyminiszter a választási buszok kacsájával. Na ez már döfi, mint ürügy mindkét párt számára! A PD-L-nek van mivel támadnia, a PSD-nek van mivel védekeznie. Legalábbis úgy gondolják.
Boc lépett. Akár a sakkban a fehér. Azt azért tudjuk, hogy a fehér bábukat is mozgatja valaki . A PSD is lépett, de szerintem késve és többszörös tétovázás után. A történetet ismeritek.
Most beszéljünk a háttérről:
1. A többszörös szavazás eszközeként mutogatott autóbuszozás egy KACSA. Van többszörös szavazás, de ez nem lehet olyan mértékű, hogy döntő módon befolyásolja a választások eredményét. Buszozás van, de ennek a célja a az urnákhoz való szállítás, szavazatvásárlás, ott a buszon történik a kis ajándék vagy készpénz átadás. Ezt csinálja a PD és a PSD is.
2. A tét NEM a belügyminisztérium. Nem annak központi struktúrája. Hanem a belügyminisztérium, oktatás, munkaügy, környezetvédelem és mezőgazdaság helyi kirendeltségeiben dolgozó több tízezer ember! Nekik feladatokat lehet adni, az állásuk elvesztésének fenyegetettsége árnyékában igyekezni fognak teljesíteni a kiszabott szavazot számot az Egyetlen, Nagy Vezér számára.

A tét tehát világos: az elnök újraválasztása. Eddig világos. A PD-L számára az is tiszta mit és hogyan kell tennie, hogy ez bekövetkezzen, ellenkező esetben a saját létét kockáztatja. Ha Basescu nem elnök, akkor ezzel a párttal senki sem fog többet partneri viszonyra lépni.
A PSD sokkal nehezebb helyzetben van: látszólag tisztult számukra is a képlet, hiszen most ellenzékiként léphet fel Geoana, sikerült a párt szolidaritását is visszaállítani, de eszközök nélkül maradtak.
A tegnapi megugrott árfolyamon számolják többek között a 2010 évi luxusadót és energia illetékeket. Jó, ugye?
Mai végkövetkeztetés: olyan elnök kell, aki nem kockáztatja az ország gazdasági helyzetét saját hatalma megtartása érdekében. Marad hát részemről: Hunor for President!

Holnap és holnapután születik meg a döntés arra vonatkozóan ki is legyen az RMDSZ államelnök-jelöltje. Az, hogy legyen elnökjelölt, gyarkorlatilag már eldőlt. Én is így látom, azaz szükségesnek tartom, hogy legyen saját jelöltje az RMDSZ-nek.
Megismétlem amit már írtam egy előbbi bejegyzésben, onnan kell kiindulni, hogy mi a célja ennek a jelöltségnek. Számomra az elsőrendű célja az, hogy hozzájáruljon egy olyan elnök megválasztásához, aki ne veszélyeztesse az ország demokratikus berendezkedését, a parlamentáris demokráciát. Magyarul: más elnököt választani az év végén.
A saját jelölt egy kiváló lehetőség arra, hogy közösségi érdekeinket a lehető legnagyobb mediatizálás mellett ismertessük.
A jelöltnek van azonban egy másik jelentősége is. Az RMDSZ belső közvéleménye, elemzők és a választók is úgy tekintik, hogy ez a jelölés meghatározó az RMDSZ 2011-es tisztújító Kongresszusa szempontjából. Magyarul: az lesz a legesélyesebb elnökjelöltje az RMDSZ-nek, aki most ennek az idei kihívásnak leginkább meg tud felelni.
Hallom, olvasom, látom, hogy többen próbálják Markó Bélára „sózni” ezt a jelöltséget. Sokak számára kényelmesnek tűnő változat rengeteg kockázatot hordoz magában mind az elnök személyére, mind pedig a Szövetségre vonatkozóan.
Frunda György két alkalommal tisztességesen helyt állt egy ilyen szerepben, de azt gondolom, hogy az ő jelöltségének nincs következménye és hatása az RMDSZ jővőjére vonatkozóan ezért nem sok értelme marad ennek a változatnak.
Borbély László jelöltsége számomra elfogadhatlan irányban alakuló RMDSZ képét vetíti előre, ezért ezzel semmiképen nem tudok azonosulni. Arról már nem is beszélve, hogy a számomra elsőrendű célnak nem felelhet meg az a jelölt, akinek már hetek óta előre örvendenek az elnökipártban.
Véleményem szerint nem szabad hallogatni az a döntést, hogy RMDSZ milyen irányban alakul és fejlődik a következő időszakban és 2011 után. Ezért az gondolom, hogy frissítésre van szükség. Ha úgy tetszik fiatalításra. Azaz az RMDSZ jelöltjének egy másik generációt kell képviselnie.
Ezért mondom azt, hogy Hunor for President!

Azaz az EP választásról és az eredményekről.
Azzal kezdeném, hogy gratulálok az RMDSZ-nek. Szép eredmény, méltán lehet büszke rá. Az összefogás elérte a célját. Most már elmondhatom, hogy én nem hittem/hiszek benne. Szerintem mesterkélt, bizonyos fokú ijedtséget, bizonytalanságot jelző lépés volt. Félreértés ne essék, nem az egységes képviseletben nem hiszek, hanem a 2009-es pillanatban. De erről majd máskor …
Úgy tűnik mi, erdélyi magyarok valamivel jobban hiszünk Európában, nekünk többet jelent. Értjük vagy legalábbis érezzük a fontosságát annak, hogy megmutassuk: vagyunk. A kampány is európai volt, talán egyedüliként az összes párt kampánya közül. mIndezeknek köszönhető ez az eredmény.
Annak, hogy többen mentünk el mind a többség. Akikkel nem tudták megértetni ezen választás fontosságát. Elgondolkodtató, hogy alig két éve még mindenki EU-hoz akart csatlakozni ebben az országban, most meg mindössze 27,5% volt hajlandó elmenni vagy hagyni magát elvinni szavazni!
A magyar eredményt kamatoztatni kell. Itthon és az EP-ben. Holnap, az EPP politikai bürójának ülésén erről is akarok beszélni. Hogy lám hozzuk a formánkat. 2007-ben két, most meg 3 képviselőt küldünk az EP legnagyobb frakciójába. De arról is beszélni fogok, hogy közben „nem európai” eszközökkel magyar tisztségvisleőket távolítanak el tisztségeikből.
Gondolom halljátok és olvassátok a választási csalásokról szóló román politikai vitát. A kormányon lévő két nagy párt fej-fej melletti eredménye mögött mindkettő csalást lát és jelent is. Ismerve eszközeiket és gondolkodásmódjukat tudom, hogy sajnos mindkettőnek igaza van. Csak azt nem veszik észre, hogy a csalás mellett hirtelen témává vált európai biztos jelölés esélyeit gyengítik. Hiszen ki fog egy „fontosabb” tárcát rábízni egy csalásról vitatkozó koalíció valamelyik tagjára?!
Az eredményekre azonban jó figyelni. A PSD és PDL közötti kis különbség azt mutatja, hogy a két párt stabil szavazóbázisa szinte megegyező méretű. Csak ezt tudták mozgósítani 7-én. Fontos részlet, hogy a PDL-re többen szavaztak vidéken mind városon. Hova is lett az urbánus, értelemiségi bázisú elnöki párt.
A kis trónörökös mandátum szerzése nem meglepő. Teljes prátlogisztikát, sőt utasításba kiadott irányított szavazat számot kapott hozományként. Hogy utána rögtön vissza is térjen az őt remegő térdekkel a lépcsőkön (gondolom lábujjhegyre állva) váró párt- és miniszterelnökhöz. Súlyos morális válságot mutat az az önmegtartoztatás hiány, hogy a tisztségben lévő államelnök lánya nevét egyedüli értékként használva próbál politikai szerepre törni. Miközben anyanyelvét sem tudja beszélni, a róla szóló szépszámú tudósítás csak a bakijairól, öltözékéről vagy legújabb plasztikai sebészeti „sikeréről” szól … Teljes tévhit a saját szavazóbázis léte. Joggal adja össze a PDL az EBA eredményeit sajátjával. Ők irnyították ezen szavazatokat is.
Az EP választás legnagyobb vesztese a liberális párt. Crin Antonescu számára pártja kiábrándító eredménye (a lélektani 15% alatt, 5%-al az őszi alatt) szárnyszegő hatású. Ő ma vesztes szereplője az őszi elnökválasztásnak. Rá kellett ébrednie, hogy jól párt-struktúra és fegyelmezett kampányszervezet nélkül mit sem ér a tehetséges, szimpatikus, reményt sugárzó jelölt. Remélem megértette ezt az üzenetet…
A PRM Gigi-vel fűszerezett feltámadása mögött az érdket kell keresni. Mi érdeke lett volna VC Tudor-nak kiegyezni azzal, akire kígyót békát kiáltott éveken át? Kinek érdeke az EP mandátumot szerző VC Tudor-t államelnök-jelöltként látni ősszel? Annak, akinek eszközei vannak a Gigi letartóztatására, majd az ortodox nagypénteken való szabadlábra való helyezésére, aki fele terelhető az elnökválasztás második fordulójában az a 8%-nyi szavazat, aki ezen szavazóbázis segítségével már egyszer nyert 5 évvel ezelőtt … Prietenii stiu de ce …
Az RMDSZ-nek ki kell értékelnie ezen választásokat. Remélem Gergő itt ezen blogon is szólgál a rá jellemző pontossággal adatokat, támpontokat ezen elemzéshez
És döntenie kell. Az államelnök-jelölt személyéről. Mint már mondtam, számomra nem kérdés, hogy kell-e jelöltet állítani vagy sem. A cél is adott, most nem ismétlem meg. És nem kell halogatni ezt a döntést. Ugyanis munka vár rá.
És végül a pofátlanságról. Azzal gondolom egyetértetek, hogy egy párt akkor számít, akkor létezik ha választásokon szerepel és eredményt is hoz. Az a párt, amelyik egymás után két választáson nem indul, szerintem megszűnt létezni. Különösen akkor, ha ráadásul arra buzdít, hogy a választók ne vegyenek részt ezen a voksoláson. Nos a pofátlanság teteje ha ez a párt, az MPP minősíti a választási kampányt és arról beszél, hogy jobban is lehetett volna, többet is el lehetett volna érni!

A múlt héten az Erdélyi Magyar Televízió és a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja szervezésében egy kerekasztal beszélgetésre került sor.

A téma kapcsolódik a az előző bejegyzéshez, azaz a választásokhoz, de számomra a legfontosabb belőle az ETV szerepe.

Jó tévézést

http://www.youtube.com/view_play_list?p=96852E7CD7D58D17

Nem fogok a magyar összefogásról írni. Azt majd a választások után fogom elkövetni. Most egy pár gondolatot osztanék meg a június 7-ei választásról.
Június 7. csak a magyarok számára szól az EP-ről. A román pártok és független jelöltként induló EBA (Elena Basescu – az államelnök lánya) számára ez a nap nem jelent egyebet, mint a saját államelnök-jelöltjük tesztelését, felfuttatását. Ilyen szempontból ez a választás leginkább a 2004-es helyhatósági választásokra hasonlít, akkor történt ugyanez. Az akkori „teszt” eredménye volt Stolo könnyek kísérte visszavonulása és Traian Basescu ringbe lépése. A mostani jelöltekről és esélyeikről szintén a későbbiekben szeretnék írni.
Az államelnöki választások előjátékaként kezelt EP szavazáson a román részvétel megugorhat. Nem gondolom azt, hogy látványosan nagy részvételre számíthatunk (35% körülire), de az bizonyos, hogy megpróbálják minden eszközzel a megmozgatni a stabil bázisaikat. A cél: a pártok erőviszonyai szempontjából minél fenebb kerülni és a jelölt berepítése az őszi vetélkedőbe. Ebben a közegben a magyar kampány csak egy típusú lehet: erőteljesen mozgosító. A cél: a 33 fős EP képviseletből megőrizni a lélekaránynak megfelelő számú képviselőt. De vigyázat: a részvételen múlik minden. Például ha a román részvétel 35% és a magyaroké csak 28, akkor ez azt jelenti, hogy az eredmény alatta van az 5%-nak. 3 vagy 4 képviselőről beszélni szinte illuzió.
Ugyanakkor a választás ezen jellege egy másik fontos döntés elé állitja a romániai magyar politikumot: állítson-e vagy sem az RMDSZ saját jelöltet az őszi elnökválasztáson? Az én válaszom egyértelműen IGEN. Az őszi választás legfontosabb célja az ország demokratikus berendezkedését nem veszélyeztető elnök mandátumhoz jutása. Ehhez az RMDSZ-nek is hozzá kell járulnia. Ezt csak saját jelölttel teheti. Politikai szempontból sem megkerülhető egy ilyen jelölés, hiszen nem látni még a pontos helyzetképet a 3 fontos jelölt esetében. Egy jó jelölttel, egy jó kampánnyal a magyarok akár el is dönthetik ezt a választást! És végül, de nem utolsósorban egy kiváló alkalom arra, hogy programunkról, az ország sorsáról, azon belül a saját sorsunkról szinte előzménytelen mediatizálás mellett tudjunk beszélni. Kihagyható lehetőség? Szerintem nem!
Természetesen a fenti döntés szorosan összefügg egy másikkal: milyen legyen és ki legyen ez a jelölt? De erről is majd később …

Tegnap egy kerekasztal beszélgetésen elmondtam, hogy nagyon komolyan gondolkodom azon, hogy bepereljem a román kormányt.
Eddig semmi rendkivüli, de miért nem szólal meg senki más?
Meddig hallgat még a román társadalom és azon belül az erdélyi magyar, meddig tűri a kormány adó túlkapásait? Vagy ez tényleg nem érdekli a magyarokat, az RMDSZ-t, a vállalkozókat, az alkalmazottakat?
Hogy menet közben változtatják meg a játékszabályokat? EP választási kampányban nem mondja el senki, hogy a minimál (átalány) adó, amelyet most vezettek be, az Európában már bizonyította sikertelenségét? Hogy ez már több tízezer vállalkozás tevékenységének felfüggesztéséhez vagy felszámolásához vezetett? Hogy akkor is adót fizetsz, ha veszteséges vagy? Félreértés ne essék, engem személyesen nem érint. De önmagában felháborító. 2009-ben a tavalyi forgalom alapján fizetik a cégek a minimál adót, azaz a tavalyi sikeres évi nagyobb forgalom után fizet többlet adót, ezzel is nehezítve a válság túlélését! És ha utána számoltok egy kissé, akkor az is kiderül, hogy a mikrovállalatok (100,000 euró alatti éves forgalom, minimum 1 alkalmazott) esetében ez az intézkedés tulajdonképpen adóemelést jelent, esetenként többszörösét az eddiginek!
És ha ez nem lett volna elég, megváltoztatják, szintén menet közben, a cégautók lízingdíjára vonatkozó szabályozást. Május 1 után nem leírható sem a lízingdíj, sem annak ÁFA-ja, sem az üzemanyag költség. A nagy cégek többsége máris lépett, szállítási vállalatot hoztak létre, oda helyezték át autóikat. De azon kisvállalkozók (építőcég, kiskereskedő stb.) akiknek a profit része úszik el ezáltal, velük mi lesz? Vagy veszteségesekké válnak vagy elkezdenek feketézni … Mindkét esetben bevételtől esik el a költségvetés …
Arról az elvről nem is beszélve, hogy a folyamatban lévő szerződésekre is alkalmazzák, azaz több évre vonatkozó tervezését, számítását húzzák keresztbe sok vállalkozónak. Ez sem érdekes?
Ez sem elég zavaró? Egy ellenzéki, kampányban lévő politikai szervezet számára ezek nem témák?
Téma pedig van bőven, még jövök javaslatokkal …

A tegnap egy újabb részt láthatott a közvélemény a “Hazaárulás, kémkedés” című, immár két és fél éve tartó szappanoperából.

A szokás szerint a sajtóból értesültem erről a fejleményről is. Bár a román törvénykezés előírja, gyanúsítottként még csak nem is értesítettek! Kötelességük lett volna jegyzőkönyvvel lezárni a nyomozati anyag ismertetését, meg kellett volna kérdezniük, hogy szeretnék-e további nyilatkozatot tenni és kötelességük lett volna lehetőséget biztosítani bizonyítékokat kérni védelmem érdekében. Egyik sem történt meg ezek közül.
Az ügyész azt a vádat fogalmazza meg, hogy „intelektuálisan” támogattam volna illetve bátorítottam volna a 4 főből álló nemzetközi kémszövetkezetet, hogy a nem létező árulást, illetve kémkedést elkövessék.
Emlékeztek még: kémkedés, titkos iratok kiszolgáltatása, telefonok lehallgatásának ellenőrzése stb. képtelenségek hangzottak el 2006-ban.
Most meg értelmiségi lettem.
Azóta eltelt két és fél év. Amely időszakban semmilyen nyomozati tevékenységet nem folytattak, egyszer sem halgattak ki. Az ügyészségen csak azért voltam, hogy tanulmányozzam a dossziét, olvassam a lehalgatott telefonbeszélgetések átiratait. Arra a kérdésemre miért is vagyok itt, az ügyész azt válaszolja, hogy a mások azt mondják rólam a beszélgetésiekben, hogy találkoztak velem. FIGYELEM! Még csak azt sem mondják, hogy ezt vagy azt tettem volna, csak azt mondják, hogy esetleg találkoztak vagy találkozni fognak velem. Ők, egymás között. Akar valaki még rólam beszélni?  Az már csak a hab a tortán, hogy több, angolul folytatott beszélgetés (mások között) esetében a Ministry-t miniszternek fordítják, azt sejtetve, hogy nem a minisztériumban van találkozójuk, hanem a miniszterrel …

És mégis azt mondom, hogy jobb így. Így legalább közelebb kerülhetek ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa az igazságot, azaz hogy semmit nem követtem el. Ja, hogy mikor? Egy dologban biztosak lehettek: nem 2009-ben! Nem az államelnöki választások évében …

http://www.ftnnews.com/content/view/4430/26/lang,english/

Ezekben a percekben aláírták a PD-L és PSD kormányzását megalapozó megállapodást.
Nem volt időm írni az elmúlt hetekben, sokat utaztam, többek között az elmúlt hetet Bukarestben töltöttem. Nem vettem részt a hivatalos tárgyalásokon. Tárgyaltam viszont mind az RMDSZ, mind a töbi párt vezetőivel. És hozzájárultam azon európai jelzések ledásához, amelyek eljutottak mind az államelnökhöz mind a PD vezetőihez.
Nagyon sokan most úgy tesznek, vagy lehet hogy valóban meglepődnek ezen a koalición. Hallom, hogy ez természetellenes, hogy az egyik jobb a másik baloldali, hogy ezt nem gondoltuk, hogy így a jobboldali, úgy a baloldali választók.
Az európai parlamenti választások óta mondom, hogy ez a képlet alakul majd ki. Két párt van, volt, aki nem engedheti meg magának, hogy ellenzékben legyen a további négy évben: a PD és a PSD. Egyik sem tudja fenntartani nagy struktúráját ellenzékből abban a politikai környezetben, ahol a politikusok úgy váltogatják a pártjukat mind jobb helyet az alsóneműt.
A PD jobboldalisága egy konjunktúra szülte állapot. Az Európai Szocialisták a Nastase nyomására nem akarták éveken keresztül bevenni a Basescu által vezetett PD-t a baloldali pártszövetségbe. Sorin Frunzaverde politikai érzéke és ténykedése fordította ezt a pártot az Európai Néppárt fele,miközben a kormányban a PD-s miniszterek sorozatban gyártották a baloldali rendeleteket. Emlékeztek még a Gelu Barbu nevezetű PD-s miniszterre? Az ő javaslatára kaptak a kismamát egységes gyereknevelési juttatást, amely nem vette figyelembe az addigi jövedelmet…
1992-ben az utódpártból kivált egy kisebb darab. Most a két egyforma méretű darab újra összeállt. Semmi új. Csak más ül az elnöki palotában.
Többség van. Nagy többség, több mint 70%-os. Az egyszerű politikai logika szerint úgy tűnhet igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nem kell további partner. Csakhogy nem akármilyen partnerről lett volna szó. A megnyilvánuló többségi arrogancia – eleget ültek a magyarok korményon, üljenek még otthon is – éppen ahhoz nyújt kézzelfogható érvet, hogy az RMDSZ legyen jelen a kormányban. Tévedés lenne azt hinni, hogy a PRM eltűnésével eltűnt a nacionalizmus is vagy az arra harapó választóréteg. Példaként ott áll egy Dragnea, Oprisan vagy Buda. Szlovákia példája nem örvendetes. Az európai jelzések is ezért érkeztek: nem akarnak egy újabb magyar-szlovák jellegű feszültséget. Nincs sem eszközrendszerük, sem akaratuk talán.
A kormányzás nem csak miniszterekből áll. Az igaz, hogy nem lehetsz egyenrangú partner ha nem vagy jelen a döntéshozatalba és úgymond csak végrehajtónak próbálnak használni. Ilyen szempontból helyes az RMDSZ álláspontja. Csak azért agódom, hogy sikerüljön pusztán parlamenti eszközökkel megvédeni az eddig elérteket. Voltunk már ellenzékben, lehet, hogy jól is jön egy kis befele fordulás. Amikor nagyobb hangsúlyt fektetnek a szervezet építésére…
És végül egy kis kormányzati matek: 1990 óta eltelt 18 év. Az RMDSZ kormányon volt 1996 és 2000 között, valamint 2004 és 2008 között. Ez 8 év. 4 évig parlamentből támogatt a PSD kormányt, de nem volt kormányon. A PSD, különböző megnevezései alatt 10 évet kormányozott, a PD pedig majd 13 évet (90-92, 96-00, 04-07).